Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Huelsen; Christian: Le chiese di Roma nel medio evo. Ism.: Tóth László 543

543 TÖRTÉNETI IRODALOM. Christian Huelsen: Le chiese di Koma nel medio evo. Cataloghi ed appunti. Firenze, 1927, Leo Olschki, nagy 8-r., CXV1, 640 1., két térképmelléklet. A keresztény Róma történetének kétségkívül egyik leghomályosabb és legtöbb télreértésre okot adó problémája a templomok topograflája és története. Az oklevelekben vagy más feljegyzésekben előforduló megjelölések bizonytalansága, eppen a templomok nagy száma miatt, a félreértések állandó kútforrása. Nem lehet eléggé óvatos a történetíró ezeknek a problémáknak: a mérlegelésénél, nem is szólva arról, hogy a római várostörténet irodalma rendkívül szétágazó, s éppen azért csak igen nagy nehézségekkel gyűjthető össze. Tudatában voltak ezeknek a nehézségeknek már a régebbi kutatók is, s azt a legjobb tudásuk szerint kiküszöbölni is igyekeztek. Tulajdonképen az ellenreformációval kezdődik a római templomok történetének kutatása, amelyekről eddig csupán a legendás elemekben gazdag Mirabilia urbis Romae es a szűkszavú zarándokúti könyvek (Libri indul(jentiarum) szóltak. Giovanni Battista Paulianival kezdődik a római templomok történetének rendszeres feldolgozása, aki az 1550-i jubileum alkalmával kiadott munkájában (De Jobileo et indulgentiis libri très) már 102 templom történetét ismerteti. Rendkívül gazdag anyagot gyűjtött a római templomok történetére vonatkozólag Onofrio Panvinio (kézirata Cod. Vat. Lat. 6237, 6773—81, 7010), de gyűjtésének csak egy kis része jelent meg halála után nyomtatásban (De praecipuis Urbis Romae sanctioribus.que basilicis, quas septem ecclesias vulgo vocant, Roma, 1570). Panvinioval egyidőben már többen foglalkoznak a római templomok történetével. Közöttük említésre méltó egy névtelen spanyol munkája (Cod. Chigiana I, V, 167 a vatikáni könyvtárban), amelyben nemcsak a római templomok jegyzékét állította össze, de különös gondot fordít a templomok történetére vonatkozó feljegyzéseken kívül az ott található feliratok megörökítésére is. Hasonlóképen kéziratban maradt meg Francesco del Sodo munkája is (első szerkesztése XIII. Gergely korából Bibi. Vallicelliana G. 33; a második V. Sixtus idejéből Cod. Vat. Lat. 11911), aki már több mint háromszáz római templom történetét gyűjtötte össze. Ugyancsak kéziratban maradt az utókorra Giulio Rossi munkája is (Cod. Vat. Lat. 5531), aki 1587-ben a magyar pálosok egykori római székhelyének a Monte Celion lévő Szent István-templomnak Pomarancio-freskóiról adott ki egy könyvet (Triumphus martyrum in templo D. Stephani in Caelio monte expressus). Az utána következők közül elég legyen csak Ottavio Panciroli (1600), Michele Lonigo (1627), Giovanni Antonio Bruzio (1655— 75) nevét említeni. Míg a XVIII. században Lorenzo Zaccagni, Gregorio Giacomo Terribilini, de különösen Francesco Cancellieri fejtettek ki ezen a téren igen elismerésre méltó munkásságot.