Századok – 1929-1930

Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar kincstár apatini telepei Mária Terézia korában - 486

498 PLEIDELL AMBRUS. Mindezekhez azonban pénz és ismét és megint pénz kellett. Grassalkovich — bár az 1768 szeptember 30-án Kruspérhoz intézett kamarai rendelet fogalmazványába sajátkezűleg szúrta bele, hogyha a 20.000 forint gyáralap kimerül, többet Kempelen utalványára nem szabad kifizetni, — 1769 október 5-én 4000 és 1770 június 17-én újabb 4000 forintot utalt ki a gyárak folytatására, hogy a munkát ne kelljen beszüntetni, olyan feltétellel azonban, hogy azt Kempelen 1770 szeptember végéig tartozik a zombori pénztárba visszafizetni.1

De növekvő aggodalommal figyelte a kamaraelnök az eseményeket és heves szemrehányásokat tett Kempelennek, aki annak idején azzal áltatta Grassalkovichot, hogy három év alatt a kamarának az egész 20.000 forint befektetést visszafizeti és a gyárak azontúl a nyereségből fognak élni.2 Időközben, hogy a textilüzemek érdekében a telepeket némikép tehermentesítsék, az anyagi szempontból egyelőre teljesen kilátástalan selyemtermelést is beszüntették. Az ültetvények új vezetője, Eyersperg volt cs. kir. hadnagy, valamint a Bécsből időközben visszaérkezett asszonyok buzgalmában ugyan nem volt hiba, 1768-ban 16, a következő évben pedig 22 mázsa gubót váltottak be és, gombolyítottak le, a gubóért azonban a kamara fontonként 36 krajcárt fizetett a jobbágyoknak (Solenghiék a Szerémségben 40 krajcárt fizettek egy font gubóért), úgyhogy az 1767—69. évi, mintegy 63 mázsa gubóból nyert kb. 21

/2 mázsa selyemszál — a személyi kiadásokat csak 1768-tól számítva — közel 5000 forintjába került a kamarának, holott a 7 forint 20 kr.-os bécsi ár mellett alig 2000 forintot ért.3

Kempelen több ízben tett. előterjesztést a kamarának, hogy a selyemtermelést, az ültetvényekkel együtt, pénzügyileg is válasszák kiilön a gyáraktól és az ültetvények számára külön pénzalapot állítsanak, mert az ültetvények a textilgyár minden „hasznát" megemésztik, de természetesen erre a célra újabb pénzt nem kapott. Grassalkovich maga utasította 1 Kruspérnak 1770 okt. 28-án Weiesenbachhoz intézett levele mellékelve Hatzfeld Károly gróf bécsi udv. kamaraelnöknek Graesalkovichhoz 1770 dec. 8-án intézett leveléhez: Acta cameralia. Ser. II. Fasc. 15. 2 Kempelennek 1769 nov. 19-én Grassalkovichhoz intézett jelentése: Acta cameralia. Ser. II. Fasc. 15. — Acta post Grassalkovich. Fasc. 8. No. 25. 3 Rel. commise, reg. Fasc. 44. No. 10., Exp. cam. 1770. Sept. Praes. 3.