Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 465

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 485 ről elmélkedik, szomorúan vallja meg, hogy az is csak a nemzet nagy kárával jár, de ha a német „rajtunk győzedelmet veszen, kire isten szent fiáért ne segitse, teljességgel bennünket elfogyatni igyekeznék".1 Bethlen kortársai közül a leghatalmasabb vádiratot a német kormányzás ellen Esterházy írta 1627-ben. Kifejti abban, hogy mennyire nem törődik a kormány Magyarországgal, hogy gyűlöletet és elhanyagolást tapasztal a magyar nemzet azoknál, akiktől oltalmat várhatna. Ezért gondolkoznak azon sokan, hogy nem volna-e jobb, ha az ország „adófizetése mellett meghódolással tartaná fenn magát Erdély példájára". „Bethlen iránt a magyarok minden hajlandósága és segítsége ebből a forrásból ered." — „Oly kevéssé orvosoltatnak a magyarok bajai, hogy napról-napra mind inkább elidegenednek és fogynak s úgy vélik, nincs más menedék, minthogy örökös frigyet szerezzenek a törökökkel." Amit Esterházy hivatalos felterjesztésében megírt, azt röviden és velősen ismételte Marques Aytona, IV. Fülöp követe előtt. A követ ezt jelentette 1627 június 13-án : „A magyarok annyira el vannak keseredve, hogy ha ő felsége elutazik a birodalomba, — így mondotta nekem világosan a nádor — a magyarok a törökhöz pártolnak és országuk után adót fizetnek majd, mint Erdély, mert a császár nem akarja és nem is tudja őket védelmezni. A nádor mind ezt megmondotta a császárnak és minisztereinek is."2 A Querela Hungáriáé is ugyanezt mondotta, csak nem ily tömören s nem ily hatásosan. Ha a katholikus magyar főúr, lia a királyi ház rendületlen híve, az ország nádora így beszélt, szabad-e azt mondanunk, hogy Bethlen ambícióinak és harcainak nem volt belső kapcsolata a magyarság szenvedéseivel és reményeivel? A választott magyar király címével ékesített kormányzói hivatal nem volt beilleszthető a magyar alkotmány szerkezetébe, de ezt a közjogi hibát aránylag rövid idő múltával ki lehetett volna javítani. Pollenben igen természetes volt a magyarság nagy részének az a várakozása, hogy Bethlen kormányzása alatt ízlelhetné a jó béke örömeit és magyarságában meg nem támadva, felvirulna, mint Erdély felvirult, amióta Bethlen kormányozta. Angyal Dávid. 1 Tört. Tár, 1886, 32. (Szilágyi közli.) 2 Gindely: Okmánytár, 470. „pues el Emperador ni les quiere ni puede defender".