Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 457

457 TÖRTÉNETI IRODALOM. galamb formájában ábrázolja Jézus feje fölött, (p. 52), mert ez a motívum a bárok korban legtöbb esetben nem más, mint egy dekoratív térkitöltés. Azt azonban nem veszi észre János György herceg, hogy mily gyakori Asaiu freskóiban az Immaculata Conceptio ábrázolása, amely teológiai tartalmát tekintve is legfontosabb gyarapodása a bárok ikonográfiának. A baroknak éppen úgy megvolt a maga ikonográfiája, mint a középkornak, amely spirituális tartalmát az ellenreformáció teológiájából merítette. A további kutatás feladata a középkori ikonográfiához hasonló módszerességgel (Emile Mâle, Künstle) feldolgozni, ehhez azonban János György herceg munkája még csak szerény kezdetet jelent. A kisebb közlemények során Sommer ν. Seckendorf dr. helyesnek és elfogadhatónak mondja P. lnnocenzo Taurisanonak (11 capitolo di Sta. Maria in Firenze, 11 Rosario, Memorie Dómenicane, 1916) művészettörténeti szempontból igen fontos megállapítását, amely véglegesen tisztázta a Sta Maria Novella-kolostor freskóinak szerzőjét, Andrea-Bonaiuto személyében. Ludvig· Schudt három művészettörténeti szempontból érdekes római városleírást ismertet, az egyik 1480-ból való, Velencében nyomtatták, ismeretlen szerzője Giovanni Visconti feleségének a használatára kompilálta. Érdekessége abban áll, hogy a Graphia aureu urbis Romaenak első olaszba való átültetése, a Mirabiliae urbis Romae és a Descriptio plenaria urbis Romae felhasználásával. A másik két könyv a bárok korból származik. Szerzőjük: Marsilio Honorati, Nei i Szent Fülöp kongregációjának tagja, aki két művét, a Tesori deli'Anno Santot 1649-ben és a Fida scorta dei pellegrinit 1650-ben ennek az évnek a jubileumára írta. . Az évkönyvnek igen értékes részét képezik azok a közlemények, amelyek Franciaország, Belgium, Itália, Orosz- és Spanyolország művészettörténelmi tevékenységét ismertetik az 1925—1926-os években. Reméljük, hogy az évkönyvnek ez a része a jövőben ki fog bővülni a többi ország művészettörténeti munkásságának ismertetésével, ahonnan nem hiányozhat a szépen fellendült magyar művészettörténet munkájának értékelése sem. Wolf Rózsi. Folyóiratszmele. Budapesti Szemle. 1927. évf. Január. Grósz Emil: Az egyetemek múltja és jövője címen vázlatosan bemutatva a fontosabb egyetemtípusok (Párizs, Oxford, Berlin, Budapest) történetét, megállapítja, hogy a magyar egyetemi oktatás a kutatás és az oktatás hagyományos egységének további megőrzésével, a tanulás szabadságával és az autonómia eddigi korlátozott mértékével birtokában van a jövő fejlődés feltételeinek, szükségesnek látja azonban, hogy egyetemeink a tudományos gondolkozás terjesztése és a nemzetnevelés szempontjából a társadalom szélesebb rété-