Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Philippide; A.: Originea romunilor. I. köt. Ism.: Iványi Béla 448

448 TÖRTÉNETI IRODALOM. Philippide Sándor: Originea Rotnînilor. I. kötet. Jasï, 1925. XL. és 889 lap. Ügy tudtuk eddig, hogy az oláh hivatalos nemzeti történetírás agyonkövezi és kivégzi azt, aki támadni vagy tagadni meri Erdélyre nézve a dákoromán kontinuitást, Erdélyünk megszállásának egyik jogcímét és íme, most akadt az oláhok közt egy tanult, bátor ember, aki szembeszállva a nacionális-politikai felfogással, a tudomány mindent élesen átvilágító fényében odaállítja fajtestvérei elé a meztelen és letagadhatatlan igazságot, amelyet lehet ugyan ideig-óráig takargatni, de elnyomni — nem. Philippide Sándor a jassy-i egyetemen a román philologia professzorának fenti című és nemrégen megjelent hatalmas munkája az oláhság sokat hánytorgatott eredetével, származásával foglalkozik. Philippide munkája több fejezetre oszlik és műve első fejezetében (1—72. lap) mindenekelőtt a Balkán-félsziget egykori romanizált és graecizált területeivel a különböző korokban foglalkozik, mert hiszen, dacára az itteni hosszas római uralomnak, ezt a hatalmas területet egységesen romanizáltnak elfogadni nem lehet. Philippide megállapításai szerint Thrákia, azaz a Balkán-félszigetnek a Balkán-hegység és az Égei-tenger közt elterülő része graecizált, míg ennek északnyugati és délkeleti csücskei romanizált területek voltak. Ez a földrész tehát, a több százados római uralom dacára görög maradt, és csak a szélek romanizálódtak erősebben. Ezzel szemben sokkalta gyengébben romanizált területek maradtak a provincia Moesia Inferior, azaz a mai Bulgáriának a Duna és a Balkán-hegység közötti része, továbbá a Dobrudzsa, Dél-Beszarábia, Dél-Moldva és Nyugat-Muntenia az Olt vizéig. Romanizálva volt azután Moesia superior, azaz a Moesia Inferior-tól nyugatra elterülő vidékek és Dalmácia. Viszont a Thrákiától nyugatra és délnyugatra elterülő Makedonia, Thessalia és Epirus graecizált területek valának. Munkájának II. fejezetében (72—174. lap) Philippide a régi földrajzi és történetírók, úgy mint: Herodotos, Polybios, Appianus, Strabo, Ptolemaios, Dio Cassius stb. eme vidékek népeiről szóló feljegyzéseit bőven, teljes terjedelmükben és oláh nyelvre lefordítva közli, viszont a III. fejezetében (174— 332. lap) a szerző kritikai megjegyzései és állásfoglalása következnek, míg a IV. fejezetben (232—281. lap) szerző leszögezi eddigi munkálkodása eredményeit és megállapítja, hogy a római hódítás előtt a Balkán-félszigeten nem kevesebb, mint 308-féle nem görög nép élt és az V. fejezetben (281—519. lap) szerző e népekkel foglalkozik, s megállapítja, hogy ezen népek közt a tlirák fajtájú dákok népe az, amely Dáciában, azaz Erdélyben, Olteniában és Nyugat-Bánát területén lakott. Dacára annak, hogy Dácia provincia aránylag elég rövid ideig (107—268. Kr. után, Traján császártól—Gallienus császár