Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. III. köt. Ism.: doberdói Breit József 440

442 TÖRTÉNETI IRODALOM. vári 17. népfölkelő-ezredet, annak megbízhatóságát, hősiességét". És mi büszke önérzettel mutathatunk rá, hogy íme, ilyenek voltak még a mi öreg népfölkelőink is, ami különösen az én szívemet hatja meg és tölti el jóleső megelégedéssel, mivel ez az ezred az én dandárom kötelékében vívta meg szinte emberfeletti kitartással, párját ritkító hősiességgel és igazi magyar virtussal a doberdói harcok első kemény küzdelmeit. Más helyen így adózik József főherceg a magyar nemzet és a magyar katonák páratlan vitézségének (795. old.): „Amagyarokra nézve örök időkre harvadhatatlan dicsőség, hogy mindig oly helyre állították, hol legvéresebb és legelkeseredettebb küzdelmek dúltak. Az idegen nemzetiségű közös, Landwehr- és Landsturm-hadosztályok jöttek, majd rövid szereplés után elmentek a Karsztokról; csak a magyar 17. közös és a 20. honvéd hadosztályokat felejtették mindig ott, melyek eddig kilenc Isonzó-csatát végigküzdve, rettenetes vérveszteséget szenvedtek". Hogy maga József főherceg miképen járt legelői a kötelességteljesítés terén, azt legjobban mutatja az a körülmény, hogy szünetnélküli frontlátogatásai során ő maga is számtalanszor forgott életveszélyben, sőt ismételten meg is sebesült. Egyébként érdemeit a sok harctéri kitüntetésen kívül legjobban kidomborítja előljáró hadseregparancsnokának, Boroeovics Szvetozárnak ama írásbeli elismerése, amelyet az József főhercegnek a keleti arcvonalba történt áthelyezése alkalmából intézett hozzá. Ez a parancs következőleg hangzott: „Császári és Királyi Fenségednek a hadsereg kötelékéből történt kiválása által leghűségesebb és legvitézebb hadtestparancsnokomat veszítem el, a VII. hadtest pedig egy vezért, aki a legtündöklőbb katonai erényeknek, lovagiasságnak, bajtársias,ságnak és legbüszkébb győzelmi bizodalomnak jelképe. Nem engedhetem ezt a napot elmúlni anélkül, hogy a nehéz, de büszke napokra ne gondoljak, amelyeken császári és királyi Fenséged az én parancsnokságom alatt északon az orosz ellenség ellen küzdött és győzött. Midőn délen egy új ellenségünk támadt, én császári és. királyi Fenségedet odaállítottam, ahol a küzdelem a legforróbb, a veszély a legnagyobb, az ellenség a leghatalmasabb volt. Császári és királyi Fenséged a megrendíthetetlen győzniakarást, a saját haláltmegvető vitézségét át tudta vinni csapatjaira, amelyek kilenc véres csatában az ellenségnek útját állották és a legsúlyosabb véres áldozatokat okozták neki. Szívem legmélyéből köszönöm császári és királyi Fenségednek a hazának és hadseregnek tett önfeláldozó szolgálatait és e nehéz órákban, amelyeket a haza most átél. császári és királyi Fenségednek sok katonai szerencsét kívánok és új friss babérokat új útjain, fíoroeovics vezérezredes". Tudván azt, hogy József főherceg csapatjai a doberdói