Századok – 1929-1930

Értekezések - PLEIDELL AMBRUS: A magyar kincstár apatini telepei Mária Terézia korában - 384

\ MAGYAR KINCSTÁR APATINI TELEPEI MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. 387 meghonosítása és a len- és kendertermelés propagálása is. Ezeknek az anyagoknak a termeléséből kétféle haszon is fog származni a bácsi uradalmakra, — mondja a királyi leirat. Részben azáltal, hogy a felesleges föld művelés alá vétetik, részben pedig, hogy ezeknek a termelése, feldolgozása és szállítása következtében a gabona fogyasztóközönsége, — amelynek jelenleg piaca nincs, — sokkal nagyobb lesz. Bécsben, úgy látszik, azt is remélték, hogy a kamara kísérleteit — mint az örökös tartományokban — követni fogják magánosok is. Cothmannak tehát a lakosság hasznos foglalkoztatására irányuló tervét a bécsi gazdaságpolitika magáévá tette, de mindjárt célt is adott neki és beillesztette saját programmjába. Hiszen az egységes államcélok és maximák a merkantilizmusnak éppen olyan nélkülözhetetlen előfeltételei voltak, mint amilyen nélkülözhetetlen feltétele volt a merkantilista politikának az, hogy a gazdasági élet egységesen legyen irányítva és minden alkotás — mintegy gépezet gyanánt összejátszva — a merkantilista gazdasági ideál szolgálatába legyen állítva.1

Semmi sem hasonlít annyira a géphez, mint az állam hatalmas teste, mondotta Justi.2 A bácskai vállalkozás célja természetesen a lakosság hasznos foglalkoztatása mellett kifejezetten is az volt, hogy a termelendő nyersanyagok a Habsburgtartományok gyáriparának szükségletét lássák el s a kettős monarchia ezzel is közelebb jusson az akkori gazdaságpolitika ideáljához, a teljes gazdasági függetlenséghez.3 1 V. ö. Louis Sommer: Die österreichische Kameralisten. Wien, 1920—1924. (Studien zur Social-, Wirtschafts- und Verwaltungsgeschichte, herausgeg. von Karl Schönberg, XII— XIII. Heft.) I. rész, 46., 90—93. 11. 2 Justi i. m. I. rész, 30. 1. 3 Ist ausser wichtigen Bedenckeus in keinerley Weiss noch Wege zu gestatten, — mondta Hornigk már 1684-ben —, dass Güter, deren Art inner Lands zur Genüge, und in erträglicher Güte fällig, von aussen hinein gebracht werden; Worinnen mit denen Auswärtigen weder Mitleiden noch Barmherzigkeit zu tragen, sie seyen Freunde, Verwandten, Alliirte, oder Feinde... Und solches behält Platz, wann gleich die Innländische Waare schlechter an Güte, oder auch höher am Werth seyn solten. Dann besser wäre... für eine Waare zwey Thaler geben, die im Lande bleiben, als nur einen, der aber hinaus gehet. — P. W. v. H.: Oesterreich ueber alles, wann es nur will. 1719., 46—47. 1. — V. ö. Justi i. m. I. r., 43—44. 1., Sommer i. m. I. r., 42, 46. stb. II. 25*