Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 363 költő, talán erdélyi ember volt? Pedig ö vágyakozva nézett Erdélyre. „Az Isten engedje" — mondotta — „hogy Erdély által virradjon meg szegény magyarra.1

Esterházy Miklós, a nagy nádor, egy memorandumában inti a királyt a hitlevél pontjainak végrehajtására, máskülönben „örök marad a gyanú, a nemzeti ellenérzés és a védelem keresése az erdélyi fejedelemnél".2

Pázmány nem keresett védelmet Erdélyben, de arra bizonyos hangulatnak nyomása alatt mégis esak gondolhatott, hogy ha az erdélyi felhő nem lebegne fejük felett, a német tanácsosok féktelenebből adnák át magukat annak az indulatnak, melyet Gabelmann így jellemez: „Contemptus Germanorum erga Ilungaros."'' ßs vájjon Pázmánynak nem volt-e soha panasza a német kormányzás ellen? Pázmány 3fi24-ben tiltakozott a „német vitézek" ellen, akik jószágain garázdálkodtak s egy „becsületes nemes ember szolgáját" börtönbe vetették. Eelszólítja a nádort, hogy hivatali kötelességénél fogva ö felségétől kérjen büntetést a nemesi szabadság megsértői ellen.4 „Ez a mi nyomorult nemzetünknek szerencsétlensége — írja Pázmány —, hogy az oltalomtól majd anynvit kell félni, mint az ellenségtül."5 A német katonaság oltalmái'a gondol, arra az oltalomra, amely ellen maga a hatalmas érsek is alig bírt védekezni. Ha Pázmány félig-meddig hivatalos levelekben így nyilatkozik, miért ne használhatott volna beszélgetés közben az ő népies fordulatokban annyira gazdag magyar nyelvén még erősebb szavakat is a német tanácsosok ellen? Mert jól meg kell jegyeznünk, nem a német császár ellen. Az ö jámbor és jóakaró urát dicséri, csak tanácsosait korholja. Nem azt akarjuk mondani, hogy Keménynek minden szavát el kell hinnünk. Hány önéletrajz hátha Pázmány a keresztényen katholikust ért a protestánssal szemben? Azután, mondja Deák, 1629-en túl, — korábban Pázmány nem nyilatkozhatott így — „Kemény és Pázmány már túlvoltak az öcsémező tituluson". Pedig Pázmány 37 évvel volt idősebb Keménynél, mondhatta tehát öcsémnek akármikor. Deák szerint Pázmány nem beszélt így: „durált, floreált, contemtus". Ezt az érvet nem szükséges cáfolni. 1 Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek, II. kiadás, 335. 1. 2 Hajnal István: Esterházy Miklós lemondása. Budapest, 1929. 118. 1. 3 Takáts id. h. 17. 1. 4 Hanuv: I. 411. 1 5 ü. ο. II. 358. 1.