Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353

ADALÉKOK BETHLEN GÁBOR TÖRTÉNETÉHEZ. 361 kell a két fejedelemválasztás a magyar szent korona területén, de már 1607-ben, midőn meghallja, hogy Rákóczi Zsigmondot „a török császár consensusa ellen" akarják megválasztani Erdélyben, a legnagyobb hévvel inti Rákóczit Bocskay hagyományainak tiszteletben tartá sára. A bécsi békében azt végeztük — írja Rákóczinak —, „hogy a német nemzetség Erdélyhez, sem pedig ahhoz, amit engedtek Erdélyhez, ne avassa magát; hanem egy fejedelem legyen Erdélyben; s a bírja ezeket. Erre penig a kívánságra az vitte a magyarokat, hogy ez okkal és ez szin alatt megtarthassák Erdélyt és az oda való földet a török hatalmasságtól... Minthogy immár mind Maximilián és Ferdinánd császár eléggé megpróbálták ós kísértették azt, ha megtarthatnák-e Erdélyt fegyverrel; de minthogy Erdély igen oda bévagyon, Buda, Esztergom, Fejérvár ... mind előtte fekiisznek, nem vihették véghez soha, hogy megtarthatták volna ... Utolszor ő felsége Rudolphus császár is kezéhez vevé. (Erdélyt.) Mi következék belőle! Az, hogy szinte a bécsi kapura hozák mind a törököt s mind a tatáit, és csak az Ur Isten oltalmaza meg bennünket, hogy az egész hazánk török birodalma alá nem esék."1 íme, Illésházy 1607-ben reálpolitikus lett, míg azelőtt inkább az érzelmi politika embere volt. Sokkal szebbnek, sokkal érzelmesebbnek látszott ellenezni a különálló Erdélyt a szent korona területének egysége érdekében, de amikor a „német Erdélyhez avatta magát", mielőtt elkergette Budáról a basát, az érzelmi felindulás a félhold erejét gyarapította a magyar földön, ellenben az erdélyi „Anya rágta és ette az édes fia testét, az nagy Ínségek miatt."2 Pázmány is érzelmei után indult a politikában, midőn Homonnayt pártolta, de öreg korában, életének majdnem egész utolsó évtizedében Illésházy felfogásában osztozkodott. Eléggé ismeretes Pázmánynak az a nyilatkozata, melyet Kemény János feljegyzett önéletrajzában. Deák Farkas azt mondja Keményről, hogy Pázmány érseknek oly szavakat ad szájába, melyekben nagyon kevés a valószínűség. Ezek a szavak ugyanis a legnagyobb bizodalmat föltételeznék. Kemény ez elbeszélésében egy kis maganagyzolás, alkalmi dicsekedés van.3 1 Mikó: Erdélyi Történelmi Adatok, III. 117. 1. 2 Ε szavak Forgách Zsigmond 1619 szept. 8-i leveléből vannak véve. (Bécsi Áll. Levéltár, Turcica, 1619.) 3 Deák Farkas: Rövid észrevételek Kemény János önéletírásáról. (Értekezések a tört. tudományok köréből. XIII. k. 10—12. 1.)