Századok – 1929-1930

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez - 353

356 ANGYAT DÁVIIJ. nánk el irtózattal attól, valahányszor találkozunk vele a történelemben. Khlesl nem hallgatott a két jeles férfiú szavára, hanem a középszerűség sértett hiúságának dühkitörésével válaszolt emlékiratukra és folytatta az ingerkedés politikáját Bethlennel szemben. Ebben az esztelen eljárásban volt némi rendszer 1614-ig, a linzi gyűlés szétoszlásáig. Khlesl ugyanis el akarta hitetni a Habsburgok országainak Linzbe gyűjtött küldötteivel, hogy nem ö ingerkedik Bethlennel, hanem a török akarja megtámadni a német császárt. Ezért szüksége van hadseregre, melyet természetesen nem a török ellen szólított volna fegyverre, hanem a német „Libertät" és a magyar rendi szabadság megtörésére. Mivel azonban a linzi gyűlés jobban hitt Náprághi kalocsai érsek szókimondó ékesszólásának, semmint Khleslék mesterfogásainak, az ingerkedés politikájának többé nem volt értelme. De Khlesl gondolatban szegény makacssága ragaszkodott hozzá s egyetértve Molart Jánossal, 1615—1617-ig ismételten megkísérelte magyar hívei segítségével, hogy Homonnay Györgyöt, a gazdag fiatal főurat bevigye Erdélybe fejedelemnek. Az a törekvés, hogy magyar katholikus főúr foglalja el az erdélyi trónt, magában véve nem volt magyarellenes. A XYI. században is voltak katholikus erdélyi fejedelmek, akik a portára és a magyar királyra támaszkodva a magyarságnak javára váltak. Csakhogy Homonnay egy, a porta előtt már tekintélyt szerzett fejedelmet akart kiforgatni trónjából. És ki akarta forgatni oly abszolutizmusra törekvő hatalom kedvéért, melyet az akkor igen erős rendi szellem halálosan gyűlölt. Ha Homonnay kísérlete sikerül, Erdélyre súlyosabban nehezedett volna a porta keze, mint Bethlen uralkodása alatt. Ezt az udvar is előre látta, mint Onate jelentéséből tudjuk.1 Már pedig a portai adó öregbítése s az erdélyi terület minél nagyobb részének török birtokba jutása a katholikus magyarság erejét csakúgy csorbította volna, mint a magyar protestánsokét. Az így meggyöngült erdélyi fejedelmi hatalom a magyarországi abszolutizmusnak és vele együtt a katholicizmusnak erőtlen támasza lett volna. Khlesl és Molart politikájának csak az az egy mentsége van, hogy nem tudták, mit csinálnak. 1 Előre látta bizonyára nemcsak 1620-ban. hanem 1615— 17-ben is.