Századok – 1929-1930

Tárcza - Varju Elemér: Felelet „A gróf Bethlen-család története” című munka ismertetésére érkezett válaszra 329

tárca. 333 a pajzsformát persze nehezebb lenne összevetni Pogány Péter 1447. és Berekszói Péter 1448. évi címerével, mint a másolat csücskös pajzsát.1

A címer főalakja, a pallos a műmeliékleten teljesen eltorzult, kisebb, keskenyebb lett, úgy aránylik az eredetihez, mint a biedermeyer-idők „Ritterschwertjei" a valóságos lovagkor kardjaihoz. Egy címert, amelyben ilyen kard van, senki sem nézhet középkorinak.3

Mellékes körülmény, hogy az eredeti finom damaszkolása milyenné lett a lefestésben. A sisak korjellemző, kecses alakja az utánzatban esetlen, nyomottabb, vaskosabb; alsó karimáján a másolaton levő tagolást és a szögeket hiába keressük. A takaró lendülete elveszett a másolásnál, részletei teljesen eltérnek az eredetitől, még ott is, ahol a festékréteg ép s a vonalak menete semmi kétséget sem hagy fenn. (A takaró S. úr rajzában annyira értelmetlen, hogy rajta azt sem lehetne meghatározni, vörös-arany, vagy arany-vörös gyanánt blazonálandó-el) A legnagyobb elrajzolás azonban a fontos sisakdísznél esett meg. Az S. úr sisakdíszének hibás, volta percig sem volt kétséges előttem, mert a nála látható S-alakban hajló szőlőinda, amely a sisak jobb feléből indul ki, annyira excentrikus, hogy középkori embertől semmiesetre sem telik ki. Nem is ilyen az az eredetin, levén ott két borág, amelyek a sisak oldalaiból, közvetlenül a szemrés végétől, szimmetrikusan erednek és egymást keresztezik. Ez pedig fontos körülmény, miután így megvan a kapcsolat az 1561-i Apaffi-címerhez.3 Ha S. úr a sisakdíszt ebben az eredeti alakban másolja le, úgy nem kételkedtem volna benne, hogy festménye középkori példányra megy vissza, habár meg nem nevezett forrását akkor sem tudtam volna kitalálni,4 Ezek után bízvást megítélheti akárki, mennyire „talál a formája" S. úr címerének az almakerekihez. 1 Erdélyi írod. Szemle, V. évf., 71. 1. Egyébként a pajzs aljának szabására nem szabad nagy súlyt fektetni, a kerek és a többé-kevésbbé csúcsos talp egymás mellett szerepelnek, mondhatni minden időben. A biztos korhatározó a címer általános stüusa, amit szavakkal körülírni nem lehet. 2 Valósággal vissza kell élnem az olvasó türelmével, hogy olyanokra is kiterjeszkedem, amiket annak, aki középkori do'gokkal, legyen az bár csak a heradika is, foglalkozni kíván, eo ipso tudnia kell. De, sajnos, kénytelen vagyok vele. Az eredeti Apaffi-címerben a középkori egyenes kardnak az a tőrszerű fajtája látható, amelynek pengéje a keresztvasnál sokszor három-négy újjnyi széles és innen kezdve a végéig egyenletesen hegyesedik; az utánzaton viszont egész hosszában egyforma szélességű s csak a penge végén hirtelenül kihegyesedő kard látható, helytelen körvonalú markolattal. 3 Turul, XVI., 1898., 99. 1. * S. úr érezhette, hogy valami hiba van a rajz körül s ezért aszimmetrikus sisakdíszét a sisak csúcsán egy kis — figyelmeztetés nélkül észre sem vehető — zöld pecekkel alátámasztotta. De még akkor csak egy szőlőindára gondolhatott, mert ennek a kiindulásnak címerképén