Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Teleszky János: A magyar állam pénzügyei a háború alatt. Ism.: Domanovszky Ákos 296

történeti irodalom. 301 A bevételek fejezetében Teleszky hosszan és részletesen foglalkozik az egyes bevételi ágak hozadékának alakulásával és ennek okaival, a két legfontosabb tényezőnek: az állami hitelügynek és a háborús adópolitikának azonban két külön fejezetet szentel. A liitelügy kapcsán kifejti, hogy mennyire lehetetlen volt Magyarországon máskép, mint kölcsönökből finanszírozni a háborút, majd ismerteti a háborús hitel két főforrását: a jegybankigénybevételt és a hadikölesönöket. A közös jegybanktól a két állam csak paritásosan, a kvóta arányában vehetett fel kölcsönöket, és így, amint az egyik államnál felmerült az újabb jegybankkölcsön felvételének szükségessége, ezzel egyidejűleg a másik állam is, kénytelen volt a megfelelő összeg erejéig igénybe venni a bankot. 1916 végéig a kölcsönfelvétel tényleg paritásos volt, ettől kezdve azonban Ausztria sokkal nagyobb mértékben vette igénybe a jegybankot, úgyhogy a háború végén az osztrák igénybevétel alapján a bank által Magyarországnak nyújtott hitel összege 14.342 millió korona volt, amiből azonban Magyarország tényleg csak 9.909 millió K-t vett igénybe. Ennek a gyorsabb osztrák tempónak az okát Teleszky az osztrák kormányok politikai pozíciójának gyengeségében s az ennek következtében bevezetett túlzott szociális, segélyezésben látja. A közös pénzrendszer következtében persze az volt az eredmény, hogy az inflációnak ez az egyoldalú növelése az erélyesebb takarékossági és adópolitikát folytató Magyarország közgazdaságát is sújtotta. A hadikölcsönök eredményét a magyar tőkepiac helyzetének figyelembevétele mellett nemcsak kielégítőnek, hanem egyenesen meglepőnek találja Teleszky. A kibocsátott nyolc hadikölcsön összes névértéke 18.585 millió, a tényleg befolyt öss,zeg 17.798 millió Κ volt; ez eredményeket a hazafias áldozatkészség mellett csak a nagy pénzbőség OS 3» kedvező lombardírozási feltételek tették lehetővé. A háború végén az egész magyar államadósság összegének névértéke 39.819 millió K, effektív értéke (illetve a törlesztéses kölcsönöknél tőkemaradvány) 38.298 millió K; ebből függő adósság 14.189 millió K. Az évi kamatteher 17 milliárd. Az adópolitikát Teleszky erélytelennek és eredményeiben kedvezőtlennek nyilvánítja. Az erélytelenség főokaként a nemzeti pszichének erősen adóellene« beállítását jelöli meg, amely a háború elején még teljesen visszatartotta a kormányt minden erélyesebb intézkedéstől. Ennek a tartózkodásnak azonban a közhangulat kímélésén kívül egy másik igen fontos oka is volt: a hadikölcsönökre való tekintet. 1916-ban végre, amikor a pénzbőség már nagyon erősen éreztette hatását s a gazdasági helyzet is aránylag kedvezően alakult, a pénzügyminiszter (ekkor még Teleszky) erélyesebb adópolitika inaugurálásához látott. A következő évben ez a lendület ismét teljesen ellanyhul, csak az év végén és a következő év-