Századok – 1929-1930

Értekezések - GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata - 257

történeti irodalom. 287. egykorú szomszédok szívesen keresték és velük szövetséget igyekeztek kötni. A magyar nevet tisztelték és — féltek is tőle. Csak az augsburgi csatavesztés (955 augusztus 10) rendítette meg ezt a vitézi hírnevet, de ez sem annyira, hogy honfoglalóinknak az új hazában való berendezkedését az idegen népek támadása végzetesen zavarta volna. Őseink, akik többnyire csak kincskeresés céljából kalandoztak a világ minden tája felé, Augsburg után felhagytak ezekkel a hiábavaló, sok véráldozatot követelő hadakozásokkal és megkezdették itthon a békés szervezés nehéz munkáját. Amint láttuk, a szerző a mű külső szerkezetét akként szabta meg, hogy a történelmi leírásokat aránylag rövid szakaszokban és fejezetekben adja elő. Ez a szerkezeti beosztás lehet újszerű, de mindenesetre igen jó; az olvasó azonnal megtalálja azt, amit ismerni kíván és éppen a viszonylagos rövidség eredményezi azt, hogy minden szakaszban és fejezetben csak azt mondja a szerző, amit a tárgy megvilágítása érdekében el kell mondania. Felesleges kitéréseket, a címeknek meg nem felelő mellékvágányokon való kalandozásokat sehol sem találunk a könyvben. A szerző érdekesen oldotta meg az oknyomozás művészetét. Többé-kevésbbé minden fejezet végén, külön cím alá foglalva, mint „megjegyzéseket és elmélkedéseket" olvashatjuk azokat a tanulságokat, amelyeket Breit altábornagy, az éppen előadottakból, azok szétboncolása után fölfedezett. Ezek a megjegyzések és elmélkedések az olvasót gondolkodásra ösztönzik és bevilágítanak az akkori kor politikai, földrajzi, sztratégiai, taktikai és egyéb tényezőibe, amelyeket csak a leírásokból alig ismerhetnénk meg. A szerzőnek említett hozzáfűzései az írásra hivatott, tudós katona tiszta judiciunián fölépített érett megfontolások. Breit altábornagy a többek közt ezt írja művének bevezető soraiban: „Tudom, érzem, hogy ily nagyszabású, sok százesztendős hadi események hadtörténelmét felölelő munka megírásának első kísérlete, már a dolog természeténél fogva is, nagyon sok hézagot mutat fel és talán számtalan hibát, tévedést is rejt magában." Ezt, vagy ennek az állításnak helytelenségét megcáfolni nem tudjuk, mert nem olvastuk és nem is olvashattuk mi is el mindazt az óriási adathalmazt, amelyből a szerző leírásait merítette, azonban mégis az az érzésünk, hogy Breit altábornagy, akinek lelkiismeretességét ismerjük, a fenti sorokat túlságos szerénységből írta· Kétségtelen, hogy az ezutáni kutatások őstörténetünknek még olyan forrásanyagát tárhatják föl, amelyekről ma még semmit se tudunk, ez azonban semmit sem von le Breit művének értékéből. Melegen üdvözöljük a tervezett hatalmas munka két első részét és várjuk annak folytatásait. Rónai-Horváth Jenőn és Gyalokay Jenőn kívül úgyis kis számú katonaírónk foglalkozott — illetve utóbbi ma is foglalkozik — hadtörté-