Századok – 1929-1930

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237

254 gyalókay jenő: — a tömösi ütközet 1849 március 21-én. harcolt részéről, nem valami nemzeti büszkeségtől fűtött s a meghátrált ellenséget ócsároló, elfogult krónikások, hanem az abban szolgált szemtanuk írják, hogy minden nagyobb ellenállásra képtelen volt. A Van der Nüll-dandár 4 zászlóalja közül egy eltévedt az erdőségben, egy pedig gyáván megszaladt. A magyar vezetésnek szinte hihetetlen lagymatagságára és tétovázására vall, hogy a valóban harcolt két osztrák zászlóalj nemcsak meg nem semmisült, hanem aránylag nagyobb veszteség nélkül érte el Oláhországot. Mind az eltévedt, mind a szétfutott csapatok legnagyobb része később előkerült, úgyhogy a Van der Nüll-dandárból végül már csak 186 ember hiányzott.1 Hozzá kell tennünk, hogy az üldöző magyar különítmény nem a már három hét óta folytonosan mozgó és harcoló erdélyi hadtestből, hanem a Háromszékben akkor szervezett székely csapatokból telt ki, amelyek tehát, a szüntelenül hajszolt osztrák hadtesthez viszonyítva, pihenteknek voltak mondhatók. S — ha Graczának hinni lehet — számbeli fölényük is megvolt. Az első állásban különösen kitűnő alkalom kínálkozott arra, hogy a magyar különítmény tönkre tegye a hadtest zömétől elszakadt, teljesen sorsára hagyott utó- < véd-dandárt. Nem kellett volna más, mint az, hogy a predeáli hágóra irányított zászlóalj Van der Nüllt hátbatámadja. Ε helyett ez a zászlóalj felsétált a vízválasztóra s megállott az ott összegyűlt két teljes osztrák dan- * dár oldalában, amelyet természetesen nem támadha- l tott meg. Ennek az volt a következése, hogy a Van der Nülldandár egyedül maradt két zászlóalja és egy ütege mind a. megsemmisülés, mind az elfogatas veszedelmét kike- < riilte. A tömösi ütközetből tehát éppen úgy elmaradt a ι 1 Schmid (i. Ii.) 4—500 főre becsülte a veszteséget, közvetlenül az ütközet után. Minthogy kézitusára egyáltalán nem került a sor, nem helyes az a kifejezés, hogy a magyar különítmény levágta a Van der Nüll-dandár 186 emberét. (Márki: i. h.) Gracza (i. h.) 186 halottról és sebesültről és 80 fogolyról tud. A veszteség a foglyokkal együtt volt 186 fő. Magyar részről nem lehet megállapítani a veszteséget. Kőváry (i· h.) azt írja, hogy „halottat nem találtak, sebet 30 kapott", ami alig hihető. Német László (i. h.) három halottról és néhány sebesültről, Gracza (i. h.) 30 halottról tud. Ez valószínűbben hangzik, ha megfelelő számú sebesültet is adunk hozzá.