Századok – 1929-1930

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237

252 gyalókay jenő: — a tömösi ütközet 1849 március 21-én. duzzasztotta a szűk völgyben alárohanó Prahova vizét. A Van der Nüll-dandár a március 21-éről 22-ére virradó éjjelen, egy most már ki nem jelölhető karám szomszédságában táborozott. Az ágyúkat és a lövőszeres kordékat — elég ügyetlenül — a karámba állították. A csapatok pedig minden rend és beosztás nélkül hevertek össze-vissza, ahol valami szárazabb helyet találhattak. Egyszerre csak, a legnagyobb sötétségben s még hozzá förtelmes viharos időben, tűz támadt a karámban; nyomában óriási riadalom, általános felfordulás és vaklárma: jönnek a magyarok! A szerteszétszórt csapatok összeszedésére és sorakoztatására gondolni se lehetett. Fokozta a bódulást még az is, hogy az üteghez beosztott szekerészek, a lövőszeres kordék robbanásától tartva, tüstént lóra kaptak és megugrottak. Ezt látva, csaknem mindenki futásnak eredt, közöttük Van der Nüllnek és vezérkari tisztjének lovásza is, a hátaslovakkal. A dandárparancsnok ott maradt az égő karámban s a tüzérlegénységgel nagynehezen kihúzatta onnan a veszélyben forgó lövőszeres taligákat, egyet kivéve, amelyet nem tudtak már a hóból, sárból kivonszolni. Ebből tehát kivették a benne levő lövőszert s a Prahovába dobták, amelynek medre itt, menekülés közben felfordult és összetörött szekerekkel, megfulladt emberekkel és lovakkal volt tele. Csak 22-én estére sikerült a sinaiai kolostor táján összeszedni a dandár roncsait.1

De még azután is jelentkeztek az erdők között eltévedt egyes katonák.2 V. Talán feltűnhetett, hogy a március 20-tól 22-ig lezajlott események tárgyalásában, jóformán mindig az osztrák csapatokról beszéltem; a magyarok viselkedéséről alig egy keveset. Arra a kérdésre, hogy miért1

? — megadja a választ az, amit már elöljáróban mondottam, 1 Heydte: i. m. 318. 1. 2 Ségur bukaresti francia főkonzul március 22-én ezt jelenti a Brassóból kivonult osztrák hadtest állapotáról: „Les troupes autrichiennes venant de Cronstadt, sont arrivées à la frontière le 21 au matin, à la débandage, sans généraux, presque sans officiers; c'était un désordre déplorable." (Hurmuzaki: Documente privitoare la Istoria Bomânilor. XVIII. 131. 1.)