Századok – 1929-1930

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237

244 gyalókay jenő: — a tömösi ütközet 1849 március 21-én. hasonló eseményével: II. Rákóczy György átkelésével Máramarosból Lengyelországba. 1657 januárius 20-án a máramarosmegyei Szinevér faluból kellett a hadseregnek egy elég alacsony vízválasztóra kapaszkodnia, amelyet előbb Földvári Ferenc szemügyre vett és járhatónak is talált, de amelyet a hirtelen megbomlott időjárás: esőre és erős olvadásra nyomban következő nagy havazás, majd fagy, szinte járhatatlanná tett. Rákóczy igazságtalanul szidta és átkozta szegény Földvárit;1

nem ő volt a hibás, lianem az állhatatlan, egyik szélsőségből a másikba csapó magyar éghajlat. Ez okozta a bajt Tömösnél is, annak bizonyságául, hogy hasonló okok, egyező körülmények között, hasonló okozatokat szülnek. Még a jól táplált és pihent orosz lovak is felmondották a szolgálatot; hát még az osztrák hadtest hetek óta állandóan hajszolt, többet koplaló, mint evő, elcsigázott lovai. Tudnunk kell ugyanis, hogy élelmezés dolgában nagyon zűrzavaros viszonyok uralkodtak Puchner hadtestében. Volt ugyan mindenik dandárnál egy-egy hadbiztos, akinek a hadtest főhadiszállásán kellett volna az élést átvennie. Ámde az utolsó napokban már ott se volt ehető falat. Március 19-én és 20-án a csapatok őröletlen kukoricát és kővéfagyott kenyeret kaptak, amelyet darabokra zúzva kellett a tűznél megpuhítani. 21-én délelőtt — változatosság kedvéért — rettenetesén besózott szárított halat is osztottak ki. Ezt a legénység megette ugyan, de rögtön meg is bánta, mert égető szomjúság gyötörte utána, amelyet — víz hiányában — hóval kellett oltania. A lovaknak még cudarabb dolguk volt. Türkösön például a lovasság és a tüzérség a házak szalmafedelét tépte le s ezt a nyomorúságos surrogátumot adta az éhségükben már a jászlak süvegfáját is megevő, elgyötört páráknak.2 Természetes, hogy ezek a lesoványodott és a hidegtől meggémberedett szegény állatok erőtlenül rogytak össze a predeáli hágó kaptatóján, bárha egy-egy ágyúba tizenkettőt fogtak belőlük.3 1 Rákóczy levele: Szinevér, 1657. jan 21. (Szilágyi: Erdély és az északkeleti háború: II. 351. 1.) 2 Schmid leírása (i. h.). 3 „Grösstenteils mussten aber die Geschütze ganz allein durch die Mannschaft gezogen werden, da alle Zugpferde durch forcierte Märsche und durch Mangel an Fourage