Századok – 1929-1930
Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237
242 gyalókay jenő: — a tömösi ütközet 1849 március 21-én. Valamivel később egy ceruzával írott cédulát kapott az ezredes a hadtest vezérkari főnökétől — Maroicic őrnagytól, — amelyben az utóbbi közli, hogy az elmúlt éjszakán haditanácsot ültek Brassóban s ott azt határozták, hogy az osztrákok se ütközzenek meg, hanem vonuljanak át Oláhországba. A Van der Niill-dandár pedig nemcsak az orosz különítmény, hanem az osztrák hadtest hátát is fedezni fogja.1 Van der Nüllt nagyon meglepte ez a nagy sietség. Tüstént Brassóba indította tehát a 3. könnyű lovasezred egyik hadnagyát, hogy megtudja, mikor szándékozik Kalliány onnan felkerekedni. De a hadnagy máris útban találta az osztrák hadtest élét.2 III. Ennek előrebocsátása után, ismerkedjünk meg az események színhelyével is, még mielőtt a szorosban vívott harc részleteit tárgyalnánk. A magyar hadtörténelemben már gyakran játszott többé-kevésbbé fontos szerepet a Barcaságból merészen feltornyosuló déli határhegység, amelynek északi tövébe Magyarország egyik legszebb fekvésű városa, Brassó épült. Aki csak egyszer is — bármilyen futólagosan — latta, bizonyára emlékezni fog a Királykő és a Bucses fellegekbe nyúló és sokszor még nyár derekán is hófoltokkal tarkázott hatalmas hegytömegeire, amelyek már a jó távoli Földvárról nézve is imponálnak a Brassó felé közeledő útasnak. Valamikor régen olyasfélét tanultunk az iskolában, hogy a Kárpátok bérckoszorúja át nem hágható bástyafalként övezi Erdély fellegvárát. Ezt a frázist talán legfeltűnőbben a brassai hegység alkotása cáfolja meg, amelynek éppen erősen csorbázott volta tette lehetővé, hogy hágói és szorosai egyszersmind a hadak útjaivá is legyenek. 1849 márc. 18.: Correspondence relative to the affairs of Hungary, 1847—1849. 171. 1., továbbá Ségur francia főkonzul jelentése, Bukarest, 1849 márc. 18.: Hurmuzaki: i. k. XVIIT. 131. 1.) 1 Heydte: i. h. Schmid leírása (i. h.). Kalliány leírása (i. h.). 2 Schmid leírása (i. h.). Kalliány hadtestével egyidőben vonult ki Heydte portyázó különítménye, de nem a tömösi, hanem a törcsvári szoroson. (Heydte: i. m. 318. és k. 11.)
