Századok – 1929-1930
Tárcza - K. Sebestyén József: Válasz és megjegyzések Varju Elemérnek a Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen-család története című műve illusztrációiról szóló bírálatára 212
TÁRCA. 215 7. A sisakdísz nem a takaróba van tűzve, hanem ezen át a sisak csúcsába. 8. A leírás a zárókő sisakját párosítván a pajzzsal, nem írja le a zárókövön levő keresztpántot, mely a szőlőlevél kifeszítésére szolgál, pedig ez tudtommal unikum heraldikánkban. 9. A két szőlőfürt nem kísérete a szőlőlevélnek. mert ezzel teljesen összefüggő része a sisakdísznek. Kíséretnek azon kisméretű címerképeket nevezzük, melyek a főcímerkép által üresen hagyott pajzsmezőt — azzal össze nem függve — kitöltik. Sisakdísznek nem lehet kísérete, ennek lebegő természete miatt (a hanyatlás korában vannak példák rá). 10. A takarók színeinek vélt meghatározása hibás, mert ha a „sugarakat" aranynak tartja, úgy a takaró érce nem lehet ezüst, mert a predellacímer takarójának érce ugyancsak hangsúlyozza, hogy nem a pallos a fontos, hanem az arany mesteralak. * Varjú bírálatában meg nem állhatja, hogy egy oldalvágást ne próbáljon adni a mi erdélyi heraldikánknak. Ezt írja: Hogy a XVII. században aztán a sisakot minden díszével együtt lehozták a pajzsba, ez szomorú bizonysága a heraldikai érzék teljes elhányatlásának Erdélyben. Bírálónak e merész kijelentése éppen oly élénk fényt vet a címertanban való teljes járatlanságra, mint az a nem egészen négysoros Apafi-címerleírás, melyben tíz súlyos és lényegbeli hibás és hamis állítása foglaltatik. Ezen szellemben r ítélendő meg gúnyolódása is az én heraldikai stílusérzékemről. Anjou-kori, tehát heraldikánk fénykorából való címeres pecsétemlékeink igazolják, hogy heraldikánknak volt egy korszaka, melyben a pajzscímert igen gyakran helyettesítette az oromdíszes sisak magára. Nemcsak vidéki példák őrizték meg e gyakorlat emlékeit, hanem királyi pecsétek és pénzek is.1 Itt csupán egy eléggé ismert emléket hozok példaképen fel, Kanizsai István zágrábi püspök és szlavóniai helytartó 1363. évi, pajzsalakú fiiggőpecsétjét. Ennek a ι legendasor által övezett mezejében a pajzslábba helyezett takaros csuporsisak oromdíszével — az Osl-nemzetség szár» nyas saslábával — együtt van elhelyezve, sőt a sisakdísz szárnytollainak hegyére még a magyar Anjou-dinasztia oromdíszes sisakja van helyezve.2 Vájjon milyen epitheton ornanssal illetné Varjú ezen emléket, s vele együtt Erdélyt, ha történetesen ez idevaló volna?! Ε példát nemcsak a bíráló okulására említem, hanem azért is, hogy bemutassam azt, hogy az Apafi-címer nem holmi „elhanyatlott", szomorú trans-1 Br. Nyáry Α.: A herald, vezéri. 61. 1. Nagy Lajos kir. gyűrűpecsétje. A patkót tartó egész strucc látható Róbert Károiv király kilenc és Nagy Lajos egy érmén. U. o. 62. 1. - Bárczay Ο.: A herald, kézikönyve. 206. 1. Nyárynál is számos sisakpecsét leírása és ábrája látható. 62—64. 1. és VI. táblán.
