Századok – 1929-1930

Tárcza - R. Kiss István: Trónbetöltés és ducatus az Árpádkorban 202

Tárca. Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban. I. Bartoniek Ennna és Domanovszky Sándor a Századok ez évi folyamának 37—52. 1. Az Árpádok trónöröklési jogához címen dicséretre méltó buzgalommal foglalkoznak fenti cím alatt megjelent értekezésemmel. Cikkeikből elsősorban is azt állapítom meg, bogy nem jó az embernek röviden írni. És mégis — tekintettel arra, hogy most sokkal íontosabb kérdés köt le — megint rövid leszek; csak a legfontosabb perdöntő természetű kérdésekre reflektálok. Bevezetésül ismétlem azt, hogy értekezésem egy nagyobb terjedelmű egyetemi előadásom kivonata. Ha munkámat egész terjedelmében közölhettem volna, valószínűleg kevesebb ellenmondással találkozott volna. Az egyetemi előadásoknak az a természete, hogy a tanár olvasgatásai közben mindig pótolgat — véleményét is önkritikával gyakran változtatván. Legelső előadásomban a senioratus elméletét fogadtam el, de már a másodikban észrevettem, hogy vannak olyan tünetek, melyek ezzel az elmélettel nem egyeztethetők össze. Keresnem kellett tehát egy olyan öröklési rendet, mely az összes normális trónbetöltési esetekkel összefér; így jutottam a rokonságfoki örökösödési rend megállapítására, melyről ma is azt állítom, hogy az egyetlen módszeresen elképzelhető feltétel, avagy következtetés. Senioratus és rokonságfoki örökösödés között csak hajszálnyi különbség van. Egy hajszál nem nagy dolog; a legtöbb ember csak a levesben veszi észre! Egy hajszál azonban hozzásegít ahhoz, hogy az Árpád-kori trónvillongásokat oly világosan lássuk, hogy érthetetlen következetlenség, vagy indokolatlan homály nem marad részünkre. Igaza van Bartoniek Emmának, hogy a senioratus és rokonságfoki örökösödési rend között egyik perdöntő