Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Häberle; Adolf: Die Zunftaltertümer des Museums der Stadt Ulm. Ism.: Varju Elemér 189

TÖRTÉNETI IRODALOM. 191 könyve az 1501. évvel kezdődik. A falra akasztható tetszetős tábla a középen kora-reneszánez ízlésű képpel van díszítve. Ez ötvösműhelyt ábrázol, az előtérben Szent Eligiussal, az ötvösök pátronusával, aki teljes püspöki díszben dolgozik az üllő mellett. Két oldalt hosszú sorozatát látjuk az ötvösök nagyobbára családjegyes címereinek. Ügy az ezen látható, mint az ötvösök albumában levő címereket erősen kicsinyítve két táblán közli könyvünk. Idővel a céhtáblákon a céhben tisztséget viselt mesterek arcképei váltják fel a címereket. Ilyen arcképes táblákból sok van a múzeumban; legszebb köztük a hajósoké, amelyen az utolsó képmás 1903-ból való. A céhemlékek közt előkelő helyet foglalnak el az ötvösművek. Ezüst kancsók, poharak, emlékplakettek, aztán öblös ónkupák tesznek tanúságot a céh tagjainak áldozatkészségéről. Különösebb művészi értékű darab alig akad közöttük; a legnagyobb rész csak a kispolgári ízlés mértékét üti meg. A felsorakoztatott céhek és társulatok között van egy, amelynek (legalább az eddig kiadott adatok szerint) Magyarországon nem akad párja: a mesterdalnokok testvérisége (Meistersinger-Bruderschaft).1 A társulat legrégibb tárgyi emléke egy 1545-ben készült tábla, versbeszedett feliratokkal s képpel, amelyen hárfás Szent Dávid király elnöklete alatt tizenkét régi mesterdalnok ül; köztük van a hagyományos magyarországi Klingsor is, ezzel a megnevezéssel: „Herr Klungesohr, sehr weit erkannt." Van még a társulat ereklyéi között 1572-ben készült díszes ezüst nyaklánc és 1793-ból való szerényebb ónserleg. Rajta két ráakasztott emlékplakett felirata kelti fel figyelmünket; ezek szerint 1872-ben a német császári trón örköse, 1892-ben pedig a württembergi király ivott a serlegből áldomást. Minő harmonikus együttérzésről uralkodó és népeik között, tesznek ezek irigylésreméltó tanúságot! A társulat relikviái közé tartozik még négy kéziratos kötet; a legérdekesebb: Schulordnung der deutschen Meistersinger 1599-ből, illetőleg 1644-ből. Csak különösségként említem meg, hogy az ulmi céhek hosszú lajstromában hiába keresünk két olyat, amely nálunk a XVI—XVIII. században közkeletű, ezek a fuvaros- és a lőport örő-céh. A kötetben sok a magyar emlékekkel való összevetésre alkalmas anyag. Tekintve, hogy a svábföldi művészet és műipar a Duna útvonalán sűrű összeköttetésben állott a hazaival, az ulmi céhtárgyakkal való behatóbb foglalkozás nem látszik eredménytelennek. Ezért ajánlom Häbrrle kötetét a magyar szakemberek) figyelmébe. 1 Semmikép sem szeretnők itt a kimondottan városi céheket olyan kasztszerű szervezetekkel, aminők nálunk az igricek és regősök voltak, összekeverni. De ha ezektől el is tekintünk, nem valószínűtlen, hogy egyikmásik városunkban (p. o. Körmöcbányán) meg lehetne találni az énekes- és muzsikus-társulatok nyomait.