Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Proesler; Hans: Die Epochen der deutschen Wirtschaftsentwicklung. Ism.: Ila Bálint 186

TÖRTÉNETI IRODALOM. 187 állást igyekszik kimutatni. Ezeket az izoláltan álló folyamatokat hozza egymással történeti értékelés útján összefüggésbe és nagyobb területre is kiterjesztve időbeli viszonyt hoz létre, vagyis megalkotja felosztását. Persze, hogy a gazdaságtörténész egy nagyobb területre a gazdasági jeleuségek tényállásának megfelelő felosztást tudjon adni, ahhoz nagyon sok részletkutatásra van szükség. Innen érthető, hogy csaknem a legújabb időkig egyedül a nemzetgazdászok végeztek a gazdaságtörténet terén szisztematizáló munkát s a történészek csupán ezeknek helyesbítésére szorítkoztak. Magához a felosztás kérdéséhez elvileg csak annyiban foglaltak állást, amennyiben munkáik taglalása, a tárgyalt anyag felosztása már maga vallott elveiknek kifejezése volt. Mutatkozik azonban a nemzetgazdászoknál az ú. n. történeti iskolával (Roscher, Hildebrand, Bücher stb.) bizonyos eltolódás a históriai szempontok javára, ez az iskola t. i. a nemzetgazdaságtan klasszikus korának merev elméleti eredményeit sok esetben megváltoztatta a valóság javára. Ennek az iskolának az eredményei hasznosak a szaktörténész számára is, nem ugyan eredeti formájukban, hanem kritikai értékeléssel. Ezt az értékelést végzi el Proesler, amikor az említett felosztásokból egy sorozatot, egy példagyűjteményt, mint ahogy ő nevezi, ad s a szaktörténész szempontjai szerint vizsgálja őket. A sorozat összeállításánál két szempont vezeti, a gazdasági élet egyes fejlődési fokai és korszakai, melyek közül, bár az első csupán teoretikus értékű, mindkettő a valóság megfigyelésén alapszik s így a históriai megismerésre alkalmas. Körülbelül 50 különböző sémát sorol fel Thukydidestől Max Weberig (18—39.), amelyekből az említett két nézőpontra levonja eredményeit. A gazdasági élet fokainak a megállapításánál (42.) tisztán formális szempontok szerint jártak el, mint pl. az élelemszerzés különböző fokai (Bodin, Quesnay, M. Weber...), a gazdaság technikája (Marx, Sombart...), a gazdasági élet organizációja (List, Roscher, Sombart...) stb. Eljárásuk az ,.idealtypische Betrachtungsweise", azonban főleg a primitív állapotok vázolásánál nem tudták magukat természetesen az empirismustól teljesen távoltartani, mert hiszen itt a túlnyomóan tipikus elhomályosítja az egyéni vonásokat, tehát a valósággal mintegy összeesik. Ez látható átlag Thukydides sémájánál (18.). Csalogatólag hatott e körülmény a későbbi korokra vonatkozólag is s többen megpróbálták hasonló kimutatását már csak azért is, hogy a tisztán deduktive nyert felosztásuk érvényét a valóságra is igazolják. Ezt látjuk Bücher, Wagner, Sombart és Oppenheimernél, akiknél éppen ezért a felosztás már bizonyos genetikus vonásokat rejt magába, a histórikum s teoretikum határán mozog. Ezek nem is tudtak többé a szigorúan szisztematikus beállítás mellett maradni, bár a céljuk ez volt.