Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Ism.: Varga Endre 177

178 TÖRTÉNETI IRODALOM. 178 Az előttünk fekvő könyv, mely az „Adatok Csanád vármegye közegészségügyének történetéhez, I." jelzést viseli, arra enged következtetést, hogy e tanulmány újabb sorozat kezdetét jelenti, oly sorozatét, mely a Csanádvármegyei Könyvtár füzeteihez csatlakozva, a megye múltjának egy, az eddigiekben, nem érintett, igen érdekes oldalát fogja megvilágítani. S a vállalkozás kezdete határozottan szerencsésnek mondható: az első számként kibocsátott kötet nemcsak a hasonló természetű, helytörténeti stb. monográfiák átlagos színvonalát haladja meg, de mint a kultúrtörténet egyik speciális ágával foglalkozó dolgozat, szaktörténeti irodalmunkban is figyelmet érdemel. Bálint Nagy István, a makói közkórház fiatal főorvosa, Csanád megye közegészségügytörténetének, illetőleg a magyar járváuytörténetnek jelentős, a feldolgozásra minden tekintetben méltó fejezetét választotta ezúttal vizsgálódás tárgyául. Könyve a Csanád megye területén pusztított kolerajárványok lefolyásának részben körülményesebb, részben csak nagy vonalakban, vázlatosan megrajzolt, de egészben véve az áttekintésre alkalmas összefoglalása, melynek legértékesebb — a jegyzetekkel együtt a munkának kb. négyötödét kitevő — része az 1831—32. évi epidémia leírását tartalmazó két első fejezet. Az évszázadokon keresztül meg-megújuló pestis nyomában a kolera a XIX. század elején jelent meg Európa földjén S néhány rövidebb ideig tartó, lokális előfordulás után 1830 és 1832 között az egész kontinens teriiletét elborította. A kelet felől közelgő járvány 1830-ban ütötte fel a fejét Oroszországban s a forradalom leverésére küldött orosz hadak által csakhamar Lengyelországba is behurcoltatván, a veszély még ez év őszén a monarchia határára érkezett. Bálint Nagy István könyvének első fejezete tömör összefoglalásban bemutatja azt a kétségbeesett erőfeszítést, amellyel a birodalom már igen fejlett közigazgatási szervezete a fenyegető veszedelmet — az új betegség ismeretlensége s általában az egészségügyi viszonyok kezdetleges állapota folytán természetesen eredménytelenül — feltartóztatni próbálja, majd nagyon röviden az országszerte bekövetkezett pusztulást, zavarokat s a rémület nyomán támadt népmozgalmakat ismerteti. Miután tehát így a járvány történetéről mintegy általános, országos keretet rajzolt, a felvázolt háttérbe belehelyezi Csanád megye sorsát s a második fejezetben, mely terjedelemre nézve egymagában a munka kétharmadát teszi ki, az 1831—32. évi epidémia lefolyásának Csanád megyét érintő körülményeiről ad elég részletes leírást. A helytartótanácstól nyert instrukciók szerint a vármegye 1831 első hónapjaiban tőle telhetőleg felkészül a járvány fogadására. Megalakíttatik az „Egésségre ügyelő állandó kiküldöttség", a határokon kordon állíttatik s vesztegzár lép életbe, a helységek elöljárósága s az egészségügyi személyzet a vesze-