Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Purébl Győző: Szemelvények Magyarország városainak történeti följegyzéseiből különös tekintettel azok keletkezésére és középkori fejlődésére. Ism.: Mályusz Elemér 170

172 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 kapcsolásait a következő két mondat szemlélteti, amelyek közvetlen egymás mellett, egy bekezdésben olvashatók: „Sajnálattal állapítjuk meg, liogy a török hódoltság alatt iparunk és kereskedelmünk leromlott és teljesen meg is állt. Már IV. Béla átérezte Buda nagy jelentőségét a városok között és a tatárjárás után a város újjáépítésénél, a telepítésnél már fölvonult a budai Várhegyre s ott megalapította Pestújvárat, mely később Buda néven szerepet vitt, régi Pest városának Zsigmond által való önállósításáig." (32. 1.) A szerző könynyelmü felületessége még kis dolgokban is kiütközik. Olyan kifejezéseket használ, amelyeket csak az érthet meg, aki már ismerős, a dolgokkal. Pl. a 6. lapon ezt mondja: „A budai jogkönyvből két kéziratot ismerünk: a lyceumi és a Cromer-féle kódexeket." Aki nem tudja, hogy az Ofner Stadtrecht-et két pozsonyi tanár adta ki az ottani evangélikus lyceum kézirattárából, az ugyan törheti a fejét, hogy melyik is lehet az a lyceumi példány! A bosszús olvasó, miközben az ismétléseken és logikai szakadékokon keresztül bukdácsol, némi elégtételt mégis szerez magának, amikor észreveszi, hogy a szerzőt gondatlanságáért eléri jól megérdemelt büntetése, a nevetségessé válás. A 10. és 11. lapokon ugyanis, néhány sorral elválasztva egymástól, kétszer is szó van Esztergomról még pedig egyező kifejezésekkel. Csakhogy míg az első helyen ezt mondja a szerző: „Lakói leginkább olaszok, magyarok, örmények. Kívülük még németek és franciák is laktak", addig valamivel tovább már ezt olvassuk: „Lakói olaszok, magyarok, ősnemesek, kívülük még németek és franciák is laktak". Bár a szerkezet és az előadás egyaránt pongyola, azt kell hinnünk, hogy a tanulmány 13. lapja a fenti sajtóhibához hasonló fatális tévedésnek köszönheti megjelenését. Ez a lap ugyanis az aranybullától a XVI. század elejéig olyan törvénykivonatokat tartalmaz, amelyek a megyék, az alispánok és szolgabírák igazságszolgáltatási ténykedéseire vonatkoznak és a városokkal semmiféle összefüggésbe sem hozhatók. Arra gyanakszunk. hogy ez a lap csak véletlenül keveredett a kéziratba, s a nyomdász azután elfásultan kiszedte azt. Oly témáról, amelyről nem lett volna nehéz közel három íven világos, áttekinthető képet rajzolni, csak torz giccset kaptunk. Pedig a szerző a hazai gazdag irodalomban megtalálhatta volna a bőséges anyagot, kiválogathatta volna belőle történetírói kritikával a felhasználható részleteket, hogy azután a nyugateurópai történetirodalom tanulmányozása közben nyert útbaigazítások szerint játszva felépíthesse tanulmányát. Befejezésül jegyezzük fel, hogy ezt a könnyelmű munkát szerzője a „középiskolát végzettek egyéves kereskedelmi szaktanfolyamán" a hallgatók előtt előadta s ezzel bizonyára egyszersmindenkorra elvette azok kedvét a történelem tanulmányozásától; jegyezzük fel továbbá, hagy a szerző a Köz-