Századok – 1929-1930
Értekezések - KASTNER JENŐ: A Kossuth-emigráció keleti tervei Giacomo Durando irataiban 129
134 KASTNER JENÖ. Klapka, értesülvén arról, hogy a galaci szállítmány lefoglaltatott, a másik két hajó pedig az osztrákok szigorú őrizete alatt áll, azonnal Cuzához siet, aki tüntető szívességgel fogdja, sajnálatát fejezi ki, hogy az erős diplomáciai nyomás alatt kénytelen volt a közös ügy érdekében a fegyverek elkobzásához hozzájárulni. De kötelezettségeit jövőben is hajlandó vállalni, ha Napoleon anyagi és erkölcsi támogatással biztosítja a terv sikerét, ami most bizony elmaradt. így Klapka 1861 január 9-én újabb defenziv-offenziv szerződést köt vele egy harmadik fegyverszállítmányra vonatkozólag. Ε szállítmányt azonban nyíltan és hivatalosan kellene küldeni a francia kormánynak a dunai fejedelemségek kormányához címzetten, mintha a romáin hadsereg részére történt rendelésről lenne szó. Segítségének bére pedig: Klapka újabb politikai engedményeket ígér az erdélyi románság részére, beleegyezik bizonyos határkiigazításokba a románok javára és minden erővel támogatja Bukovina megszerzését. Cuza ismerte Kossuthnak és a magyar emigrációnak kitűnő összeköttetéseit az angol minisztérium néhány tagjával, Cavourral és a francia udvarnál. Érthető, hogy nem akarta ezt a fegyvert kezei közül kiszalasztani, mert esetleg még hasznot remélhetett tőle. De jellemét a bizakodó Klapkánál okvetlenül jobban ítélte meg Kossuth. Az előbbi teljes jóhiszeműségét és hű barátságát hangoztatja, s úgy reméli, hogy az új szerződéssel nemcsak kiköszörülte a mostani csorbát, hanem az eddiginél biztosabb alapot szerzett a jövő akcióra. Kossuth — mint 1861 február 17-i Cavourhoz írott leveléből kitűnik — nem nagyon hisz többé az ingatag Cuza szavában. Klapka különben hamarosan meggyőződött Párisban, hogy a Cuza által kívánt francia garanciákat lehetetlen megszerezni. Nem tudta elérni, hogy a császár fogadja. A francia és angol politika egyaránt ellenzi Ausztria újabb meggyöngítését és rosszal minden háborús kezdeményezést. Most már attól tart, hogy Cuza a terv ily hideg fogadtatásából ürügyet merít majd az egyezmény felbontásához és a radikális párt az erdélyi románokat a dákoromán eszmével Magyarország ellen fogja lázítani. S újra hangoztatja, hogy hazája képtelen az iniciativára szabdságának kivívása érdekében; ennek Olaszországtól kell mégis csak kiindulnia, melynek Velence megszerzése érdekében szüksége van a magyar segít-