Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

DURAZZÓI LÁSZLÓ NÁPOLYI KIRÁLY. 125 szeresen e király életpályáját. Azt a megvilágítást, amelybe később helyezték, azokat az eszméket, amelyeket halála után száz esztendővel tulajdonítottak neki, a legnagyobb óvatossággal kell mérlegelnünk. Mindenek előtt szem előtt kell tartanunk, hogy valahányan csak írtak róla, egymásból merítettek, mindannyian pedig Scipione Ammirato rövid művéből. Egyesek szerint László király hőskölteménybe illő uralkodó, előhírnöke Itália egyesítése nagy eszméjének; mások szerint romlott erkölcsű, imperialista zsarnok. Talán sem ez, sem amaz nem volt; mint egy belső és külső viszályokkal küzdő királyság örököse, melyet kívülről a franciaországi Anjouk s a pápa ellenségeskedése fenyegetett, nem gondolhatott másra, mint arra, hogy megszilárdítsa vitatott uralmát a nápolyi királyságban. Hogyan is lehetne imperialista törekvésekről beszélni akkor, lia figyelembe vesszük, hogy soha komolyabban nem gondolhatott arra, hogy a magyarországi Anjoupárt meghívását elfogadja, mivel otthon teljesen elfoglalta örökölt királysága védelme1? S nem tért-e vissza a kedve ellen sietve hevenyészett zárai koronázás után hazájába, nem törődve többé annak a királyságnak meghódításával, ahová nagy hagyományok, egy erős párt s apja halála megbosszulásának vágya szólították! Amikor 1407-ben, közvetlenül tarantói hadivállalata után megjelentek nála a magyar követek, akik Budára hívták, Lászlónak el kellett fogadnia a meghívást, bár húzódozott tőle, mert egy kerek visszautasítás azt jelentette volna, hogy mindenkorra lemond arról a gondolatról, hogj valaha fejére tehesse Szent István áhított koronáját. De nem voltak sem eszközei, sem bátorsága ahhoz, hogy a hatalmas Zsigmonddal küzdelembe szálljon; ezért Zára árulásában könnyű ürügyet talált arra, hogy e vállalatát abbahagyja. Bonfini s a belőle merítő írók ezt a lemondást a nápolyi királyt megszégyenítő magyarázattal kísérik; azt mondják ugyanis, hogy László, amikor elhagyta a dalmát földet, levelet küldött Zsigmondnak, amelyben őt elismerte egész Magyarország urának, s egyúttal megígérte neki, hogy soha többé nem gondol a Dunamenti országra. De László, aki már nevében is megszemélyesítette atyja régi aspirációit, soha nem küldött ilyen gyáván meghunyászkodó nyilatkozatot Zsigmondnak ; ezt