Századok – 1929-1930
Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113
122 ALESSANDRO CUTOLO. igéje, melyet állítólag zászlajára liímeztetett. S valóban szerette katonáit és legelső volt köztük; harcosai úgy engedelmeskedtek neki, mint semmi más korabeli fejedelemnek. Pedig ők döntötték el a háborút és a népek sorsát. A király, noha ezúttal nem volt szerencséje, oly eszes és bátor katona volt, hogy harcosai fenntartás nélkül csodálták; Alberto da Barbiano, egy egész nemzedék zsoldosvezéreinek tanítómestere, dicsekedve emlegette, hogy László király az ő tanítványa volt. A kevés nappal ezelőtt levert sereg egy újabb támadással akkora csapást mért Lajos hadaira, hogy László vetélytársa futásnak eredt. A szétzüllesztett anjoui sereg maradványai gyors futásukban utóiérték a Rónia felé küldött győzelmi hírnököket, akiknek az előbb kivívott diadalt kellett volna az örökvárosban magasztalni. Azalatt azonban már elérkezett Rómába a győzelem híre s ott határtalan és zajos örömujjongás nyilvánítását váltotta ki. Az apostoli bazilika ormára diadalmi jelvényül kitűzték László király zsákmányul ejtett lobogóit, azután a porba dobták s maga a pápa kedvét lelte abban, hogy lóháton maga után vonszolja világ csúfjára, köröskörül a városban. De ez örömnyilvánítások közepette megjelent rohanva egy fáradt, lerongyolt, vértől és portól bemocskolt tömeg, a kiállott halálfélelem és dicstelen vereség kifejezésével az arcokon: Lajosnak katonái, kiket a pápa még az imént mint hősöket, Istennek és az ő Helytartójának védői gyanánt ünnepelt. Anjoui Lajos ellen fordult most a pápa s a római nép haragja és megvetése. Senki nem ment üdvözlésére, senki sem kívánt neki jobb sorsot; alighogy szert tudott tenni egy nyomorúságos gályára, hogy megalázva visszatérhessen hazájába. László, a győztes hadvezér most egyszeriben ügyes diplomatává változott. A roccaseccai ütközetet követő időszak adja meg számunkra korát megelőző politikai éleslátásának, a diplomáciai alkudozásokban való ügyességének, a bölcs előrelátása által kijelölt célok követéséljen való állhatatos kitartásának igazi mértékét. Rövid időn belül az ellene alakult szövetség elvesztette legerősebb támaszát, Firenze városát; ezt László aránylag csekély áldozattal, Cortona átengedésével nyerte meg magának. Az egyedüli kardot, mely sikeresen mérkőzhetett volna meg az övével, Attendolo Sfor-
