Századok – 1929-1930

Értekezések - CUTOLO ALESSANDRO: Durazzói László nápolyi király 113

Durazzoi László nápolyi király. (Jellemrajz.) Az 1393. évi június (vagy július) első napjaiban Gaeta városerőd főterét egy addig soha még akkora szám­ban nem látott fegyveres tömeg lepte el, noha ott már előbb is gyakran megfordultak Giovanni Acuto és Ange­lino Berger zsoldosai s a királyhű vagy legyőzött bárók, mert hisz épp Gaeta volt erős mentsvára az ifjabb du­razzoi ágból származott Anjoui Lászlónak, a nápolyi trón törvényes urának. Ez volt az az időpont, amikor az immár tizenhatéves ifjú,1 — aki 1386-ban Budán gyilkos merénylet áldoza­tául esett atyjának, III. Károlynak halála napja óta jog­szerinti király volt, de ilyenül eddig még csak a IX. Boni­fác pápától 1389 november 18-án összehívott konzisztó­rium által volt elismerve, — személyesen indult hadba addigi szerencsés vetélytársa, a franciaországi Anjou herceg leverésére, aki évek óta küzdött ellene a nápolyi trónért; ezt pedig nagyerélyű anyjának, Durazzói Mar­gitnak ösztökélésére tette, akit egy egykorú költő így jellemzett: „Díva virago, moribus in cuius Juno beata viget." Az anyakirályné azt akarta, hogy fiának első táborba szállása is olyan pompával menjen végbe, mint aminő­vel ő maga a királyság akkori nehéz helyzetében is min­dig fel tudta emelni a lelkeket és sziveket: hasonló ünne­pélyességgel, mint ahogy annak idején ő maga adta hírül a nápolyiaknak távollevő férje Magyarország királyává való koronázását, vagy ahogy visszautasította ama ma­gyar követség ajánlatát, amely meghívta, hogy keressen menedéket az őt híven váró Magyarországon. A királyné az elindulás alkalmával ünnepies szónok­lattal ajánlotta az ifjú királyt az őt követő bárók és vité­zek támogatásába, akik örömrivalgással fogadták sza­vait. Bár ez a beszéd a „Diurnali di Monteleone"-ben kö-1 1377-ben született. Századok, 1929. IV—VI. füzet. 8

Next

/
Thumbnails
Contents