Századok – 1929-1930

Történeti irodalom - Sosnosky; Theodor: Franz Ferdinand. Ism.: Horváth Jenő 89

TÖRTÉNETI IRODALOM. 93 lia valaki az elítéltetésnek nem bizonyítható vádjai alapján akar történelmet csinálni. Mitis mellett csupán egy mentőkörülményt hozhatunk fel, amit Redlichnek nem adhatunk meg: azt, hogy a magyar nemzeti gondolat és a nemzeti függetlenség iránti érzék hiányzik nála. Legyen ez jele az elnézésnek a magyarellenes propaganda mezőire tett kirándulásaival szemben. (425. L). Egészen más természetű Sosnosky osztrák publicistának Ferenc Ferdinánd trónörökösről írt életrajza, melynek tizennyolc fejezete közül az első három és az utolsó vonatkozik az életrajzra, míg a többiek a trónörökös politikai terveit tárgyalják, igen fontos aktamellékletekkel, melyek az egyes fejezetek után következnek. Az V. fejezet egészében Magyarországgal foglalkozik; nagyjában helytálló, bár kissé általános jellegű megállapításai csak egyes vonatkozásokban térnek el a valóságtól. Nevezetesen a magyar nemzet függetlenségi törekvései nem azonosak a Los von Oesterreich-mozgalommal, mert Magyarország Ausztriának solia része nem volt, tehát attól el sem szakadhatott. A trónörökös szövetkezését a nem-magyar nemzetiségekkel nem az utóbiaknak állítólagos elnyomásában kell keresnünk, amelyre a magyarellenes propaganda támaszkodik. hanem abban, hogy a függetlenségére féltékeny magyar nemzet útjában állott annak az osztrák összbirodalomnak, amelyet Ferenc Ferdinánd a nemzeti eszmének a katonai erőszakkal való letörésével akart megalkotni. Sosnoskynak ez α fejezete mindenesetre igen erős viszautasításra -szorul, mert a magyarellenes propagandát jelentékeny mértékben megerősíti és alátámasztja (különösen 58. és köv. lapok). Neki mindenesetre azért volt szüksége a magyarellenes megállapításokra, hogy ezzel Ferenc Ferdinándnak százszázalékos magyarellenes politikáját igazolja, ami a kérdést nem isinerő külföldi olvasó előtt, aki csak Sosnosky munkájára fog támaszkodni, mindenesetre sikerülni fog. Ami annál sajnálatosabb, mert szerző ma már angol és amerikai folyóiratokban is hasonló szellemben nyilatkozik és a magyarellenes propagandának határozott — és pedig a világháború befejezése óta elért — sikerét jelenti az, hogy aki a háború alatt kifejtett propaganda állításaiban kételkednék, azt illetékesnek látszó osztrák — tehát nem a Magyarország felosztásában érdekelt cseh, szerb és román — tudósok világosítják fel pl. arról, hogy a felosztás okszerű következménye volt a nemzetiségek elnyomásának. Redlich, Mitis és Sosnosky könyvei a középeurópai kérdés szakértőinek második harcvonalát alkotják Masaryk, Benes. Seton-Wats.on és Steed mögött, akikre az első kettő gyakran hivatkozik is. Redlich és Sosnosky angol-szász összeköttetései éppen azt mutatják, hogy a külvilág jelentékeny érdeklődést mutat annak a problémának a megismerése iránt, amelyet nem lát végérvényesen elintézve, de amelyet valamikor végérvénye