Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Sosnosky; Theodor: Franz Ferdinand. Ism.: Horváth Jenő 89
TÖRTÉNETI IRODALOM. 91 sára vonatkozó ígéret, az 1861. februári pátensben pedig· az alkotmánylevél, melynek végrehajtását az 1861-i magyar országgyűlés hiúsította meg, mikor a birodalmi tanácsban való részvételt megtagadta. Redlich érdekesen tárgyalja itt (263. és lcöv. lapok) az összeütközést a császár és Deák, az összbirodalom és a magyar állam alkotmányos és kormányzati függetlensége között. Szerinte a provizórium sem jelentett egyebet, mint azt, hogy a császár az összbirodalom szétrombolásának keserű munkájában tovább menni, Deák pedig az 1848-i törvényeket feladni vonakodtak. Hogy az ellentét áthidalható legyen, Albrecht főherceg vette át a közvetítést a császár és Deák között és ez a közvetítés vezetett az 1865-i húsvéti cikkhez, valamint a kiegyezési tárgyalások megindításához (280.1.). A közvetítő Arguss báró jelentései a császár titkos irattárában találhatók. Redlich szerint a magyar ókonzervatívok, akiket Schwarzenberg magától eltaszított, vitték keresztül, hogy Ferenc József törvényes álláspontra helyezkedett, az 1865-ben összehívott oországgyűlés, vezére azonban Deák lett és a kiegyezést a liberális Deák alkotta meg. Redlich szerint a magyarokkal a magyar álláspont alapján megalkotott kiegyezés titkos rugóját abban kell keresnünk, hogy Ferenc József Poroszország ellen revanchera gondolt; hogy ezért hívta meg Beust bárót a külügyminisztérium élére és hogy Beust báró is ezért sietett a magyar kérdés kiküszöbölésével a nagy külpolitikai kérdésekhez szabad kezet biztosítani (303. és köv. lapok). Ez az elhatározás véget vetett az 1848 •óta vitt személyes uralomnak és kezdetét vette a duális kormányzat, melyet Ferenc József éppen egy félszázadon át, 1866 •őszétől 1916 őszéig vitt. Vitt, a közös ügyek, tehát a „birodalmi" jellegű kormányzat intézésére gyakorolt személyes befolyásával, a maga személyéhez és felfogásához szabván a birodalmat, mely vele együtt mult el. Igaza van Redlichnek abban, hogy amíg az uralkodó 1866-ig mások utasításai szerint kormányzott, 1867 óta egész egyéniségét a kormányzatba vitte és empirikus úton egy, a szükséglethez szabott különleges államjogot épített fel (320. 1.). Itt azonban szerző hirtelen eltér a tárgyalásnak eddig tárgyilagos alapjától és hova-tovább élesen szembefordul Magyarországgal. Eddig még sohasem hallottuk azt a nézetet, hogy a magyar honvédséget a nem-magyar nemzetiségek költségén, azok érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, magyarok alkották meg (401. 1). Ez a megállapítás képezi az átmenetet az utolsó évtized tárgyalásához, melyben Redlich nyugodt alaphangja is megváltozik és Seton-Watston barátjának szótárát veszi elő „az Európában teljesen egyedül álló, korrupt választási rendszerről" (403. 1.), a német jellegű közös hadsereg elrnagyarosításáról, Ferenc József felelősségéről azért, mert a nemzetiségeket nem szervezte meg a magyarság ellen, azoknak nehéz fogházbüntetéseiről, Kristóffy dicséretéről, Ferenc Fer-