Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 849

864 MISKOLCZY ISTVÁN. Midőn VIII. Bonifacius pápa János vasmegyei főispán és társai kérésére a kiskorú Carlo Umbertót nyilvánította királlyá,1 Endre ez ellen Ausztriában és Csehországban keresett összeköttetést és nagybátyját Morosini Albertinót országgyűlésen honfiúvá fogadtatja, majd fiává fogadja, feljogosítván őt a trónöröklésre is. Neki adományozta, mint trónörökösnek „a királyi gyermek első méltóságát: a sziavon hercegséget"2

kiköti azonban, hogy lia fia, vagy fiai születnének, akkor ő vagy fiai (illetőleg fiúágon leszármazó utódai) a saját fiai között az ifjabb helyét töltsék be, úgy, hogy ha egy fia lenne, Albertino a második, lia kettő, — a harmadik fiának számítson és így tovább a királyi fiúk között mindig utolsó helyet foglalván. Feltűnő itt a pontosság az öröklési esetek megjelölésében és terminológiában. Az eddig előforduló suboles, proles, pueri helyett III. Endre már határozottan filius, haeredes masculini, és linea masculináról beszél, kizárván ezzel a nőág örökösödésének lehetőségét. Nyer az oklevél jelentőségében, ha figyelembe veszsziik, hogy ezen oklevél kiadását az országgyűlés hozzájárulása előzte meg.3 Nagy hiba lenne azonban ebből visszakövetkeztetni és megállapítani, hogy tehát Imre és II. Endre alatt is az említett kifejezések alatt fiút kell érteni. Eddig olyan kifejezést, melyből csak a fiúk örökösödési jogára lehetne következtetni, Imre és II. Endrének a ducatusra vonatkozó egyességét kivéve még csak véletlenül sem találhattunk. Bármilyen gyarló a középkor terminológiája, ez nem lehet a gyarlóság következménye, hanem annak a jogállapotnak a tükre, hogy vegyesen fiúk és nők örökölhetnek (successio mixta). III. Endre azonban éppen ezt nem akarja. Egyetlen leánya apáca lett, ha ő a nőág örökösödését mégis elismerné, akkor örökbefogadásról és fogadott fiának trónörökléséről szó sem lehetne. Ö éppen azt akarja elérni, hogy a nőági öröklési igények ne érvényesülhessenek és ellenfele, a már királynak nyilvánított Anjou Károly, trónra ne juthasson. 1 Pray: Annales I. k. 366. 1. Fejér: i. m. VJ/2. k. 225. 1. ! Fejér: i. m. VII/5. k. 504. és 545. 1. és Óváry Lipót: Másolatok. I. k. 43. 1. 3 Erről a Fejérpataky-Einlékkönyvben értekeztem.