Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 849

862 MISKOLCZY ISTVÁN. tothis regni Hungáriáé és ugyanez a külső egység uralkodik László alatt is. Nemcsak a főurak egy részének nem tetszett ez a változás, hanem a ravasz Otokar cseh királynak sem. Valószínű, hogy benne volt az első rablásban is az ő keze, Endre elrablásánál ezt kétségtelenül megállapíthatjuk. Az ő terveinek u. i. az kedvezett volna, ha Magyarországban a régi trónviszályok felelevenednek. Ezért, már V. István életében kísérletezett II. Endre István nevű fiával, kit IV. Béla törvénytelennek híresztelt és tőle minden támogatást megvont, de a pápa és európai közvélemény — miként Boricsot — őt is törvényesnek tekintett.1 Miután nem sikerült neki ez úton viszályt csinálni, fordult a gyermekrabláshoz. Különben Lászlónak nem volt gyermeke; öccse is korán meghalt. Akik az ország jövőjéért aggódtak, fájdalommal látták, hogy László kiilön él feleségétől és így utódot nem remélhettek. Ezért, mint általában ismeretes, feleségével összecsukták. De így sem következett gyermekáldás. így egyre élénkebben fordult a figyelem II. Endre unokája, Endre herceg felé, akit a másik Endre hercegtől való megkülönböztetésül velencei melléknéven emlegettek. Egykorú oklevelekből meg lehet állapítani, hogy ő már IV. László alatt megfordult az országban; ő maga pedig trónralépése után kiadott okleveleiben azt állítja, hogy még László életében megkapta a ducatust, amit el is kell hinnünk, mert krónikáink is így tudják a dolgot.2 Történetírásunk ezen nyilatkozatait nem méltatta figyelemre, pedig e kérdés a trónbetöltés szempontjából igen fontos, mert e nyilatkozatok szerint ő közvetlenül a ducatusból lépett a trónra és így öt sem lehet választott királynak tekinteni. Álljanak itt a legjellemzőbb nyilatkozatai: 1. Nobis regnum Hungáriáé primo et principaliter adeuntibus comes Ogyoz filius. Búzád nostro se iungens 1 Pauler: A magyar nemzet története. II. k. 285. 1. 2 így a Pozsonyi Krónika röviden, de jellemzően írja: Post cuius obitum eodem anno dux de Veneciis coronatus, qui vivente adhuc Ladislao rege deductus fuerat. M. Florianus i. m. IV. k. 38. sz. 96. 1. III. k. 110, A Képes Krónika bővebben, de ugyanoly értelemben. U. ο. II. k. 293. 1.