Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - József főherceg: A világháború; amilyennek én láttam. Ism. Doberdói Breit József 71

•79 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1914 augusztus végén a 2. hadsereget s annak keretén belül a IV. hadtestet József főherceg hadosztályával együtt az orosz harctérre szállították. Hadosztályának itteni súlyos, de épp oly dicsőséges harcait József főherceg könyve II—VI. fejezetében írja meg. 1914 november 19-én a VII. hadtest parancsnokává kineveztetvén, búcsút vesz szeretett hadosztályától. A végleg lerongyolt VII. hadtest csapataiba József főherceg hamarosan új lelket önt és az 1914—15-i tél folyamán azzal is szebbnél-szebb eredményeket ér el. Ezeket az időszakokat épp oly tanulságosan és vonzóan rögzíti meg a Fenséges úr könyve. Kár, hogy e folyóirat szűkreszabott kerete nem engedi meg, hogy e helyütt ezekkel az érdekfeszítő fejezetekkel is behatóbban foglalkozzunk. De aki a világháborúból okulást akar meríteni és amellett ismereteit is tágítani akarja, annak a legmelegebben ajánlhatjuk, hogy József főherceg könyvét ne csak regény módjára olvassa el, hanem beható tanulmányozás tárgyává is tegye. Aki ezt megcselekszi, szinte lehetetlen, hogy»végül két sajnálatos ténykörülmény megállapítása révén fájó érzés ne venne rajta erőt. Az egyik a Fenséges úr, a másik a magyar nemzet tragikuma. József főherceg tragikuma abban áll, hogy főkép idegen és külső körülmények és befolyások folytán immár önállóvá vált hazája és nemzete sorsának intézésében nem játszhatja azt a szerepet, nem fejtheti ki azt a tevékenységet, amelyre kiváló szaktudása, bőséges tapasztalatai és lángoló faj- és hazaszeretete által predesztinálva volna, viszont a magyar nemzet tragikuma abban rejlik, hogy legalább tucatszámra vannak a politikai, katonai, közgazdasági és tudományos szakmában József királyi herceghez, gróf Bethlen Istvánhoz, gróf Klebelsberghez hasonló szaktudással, rátermettséggel és energiával rendelkező, valóban nagyratermett férfiai, akiket azonban részben külső, részben belső körülmények folytán vagy nem tud, vagy nem akar megnyomorított, megcsonkított országunk minél gyorsabb talpraállítása érdekében sorompóba állítani. Pedig ha e lánglelkű és lángeszű bajnokokat mind a kellő helyre állítanók, sebesszárnyú sasként érne hozzánk és gyors tempóban öltene testet a most még csak messze távolban homályos ködfátyolkép gyanánt bizonytalanul ide-oda kóválygó ama legfőbb reményünk és vágyunk, ama legszentebb hitünk, hogy az egységes Kárpátmedence által alkotott Nagy-Magyarország, ez a mi hőn szeretett, imádott és kisebb megszakításoktól eltekintve, ezer éven át csorbítatlanul és csonkítatlanul a mi birtokunkban volt tündérország, nem csak álomkép formájában, hanem egész valójában és teljes kiterjedésében a Kárpátoktól az Adriáig megint a mienk lesz! Doberdói Breit József.