Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Ism. Varga Endre 820

821 TÖRTÉNETI IRODALOM. a jelenlegi Irodalmi Társaság sem gondolhatott, míg most, — nagy erőfeszítéssel bár — sikerült azt 15 évi szünetelés után új életre támasztania, úgyhogy az Adattár végre is XI. évfolyamához jutott el. Az 1927. évben megjelent 1 füzetből álló első és 3 füzetből áló második szám összesen több mint kétszáz oldalon 93 rövidebb s egy hosszabb közleményt tartalmaz. Az első 93 darab a reformáció első századából való emlékek gyűjteménye, legnagyobbrészt Zsinka Ferenc, kisebb részben Herczog József és Harsányi István által publikálva, kiknek az adatokat a nemzeti múzeumi levéltár „törzsanyag"-a (50 drb) és az ugyanott elhelyezett családi levéltárak (18 drb), továbbá a Szent Ferenc-rend gyöngyösi kolostorának (10 drb) s a pápai ref. főiskolának (8 drb) könyvtára, valamint az Országos Levéltár kincstári osztálya (4 drb) szolgáltatta. Három szám eredetije végül a sárospataki főiskola könyvtárában (2 drb), illetőleg a gyöngyösi ref. egyház birtokában (1 drb) található. Az 1525—1597. évekre vonatkozó s időrendben összeállított közlemények eredetük és tárgyuk tekintetében igen változatos képet nyújtanak. Vannak közöttük királyi rendelkezések és adománylevelek, országos méltóságok s főpapok különféle természetű intézkedéseinek okiratai, kérő- és panaszlevelek, török főemberek által kiadott oltalom- és útlevelek, anyagi vonatkozású megállapodások dokumentumai s magánlevelek a legkülönbözőbb személyektől ós személyekhez (missilisek nagyobb számban is) stb. Terjedelmük szerint az egyes számok ugyancsak igen eltérőek egymástól: míg az első 93 darab — néhány hosszabbtól eltekintve — átlag Κ—1 lapos rövid szöveget mutat, a 94. számot viselő közlemény 72 oldalt foglal el. Ez az utolsó, az egész évfolyamnak több mint egy harmadát kitevő publikáció Miskolczi Gsulyak István liszkai ref. lelkész, zempléni esperes önéletírását, egyház- és iskolatörténeti vonatkozású feljegyzéseit, esperesi naplóját és leveleskönyvét tartalmazza. Az 1927. évfolyam tehát elég gazdagnak mondható s még értékesebbé teszi a gyűjteményt az, hogy a minden szempontból könnyen felhasználható formában közölt iratok legnagyobb része — így többek között 9 töröknyelvű dokumentum is — eddig ismeretlen volt. Ilyen kezdet után örömmel lehet üdvözölni az újból megindult vállalkozást, mely reményt nyújt arra, hogy a további füzetek még számos, a protestáns egyháztörténet határait meghaladó s Magyarország általános történetére, főleg kultúrtörténetére nézve is érdekkel bíró adatot fognak összegyűjteni s így a feldolgozás számára hozzáférhetővé tenni. Varga Endre.