Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. Ism. Varjú Elemér 809

TÖRTÉNETI IRODALOM. 819 nem is szólva arról, hogy a serlegek, poharak közé a levitézlett romantika beteg ízlésében babér- és tölgyágak fonódnak. Ha igazat beszél a rajz, úgy a Váradi Miklós 1638-ból datált kelyhén (189. 1.) a talp, szár és nodus XV. századi s csak a vésett díszű (?) cuppa való a XVII. századból. Hozzá a rajzoló odavázolta az augsburgi hitelesítő-bélyeget, de nem is sejtjük, hova van az beütve? Egészen gyermekes vázlat van külön mellékleten közölve a bethleni ref. egyház ezüst edényeiről; nemkülönben az alsórákosi pompás reneszánsz ónkannáról (401. 1.), amely a rávésett (1699.) évszámnál legalább száz évvel öregebb. Ezeket már csak egy múlja felül: az almakereki templom freskóiból vett részlet. A Sz. Gellértet, Istvánt, Lászlót, Imrét és talán Sz. Zsigmondot ábrázoló, glóriájuk és jelvényeik által biztosan jellemzett s így semmikép sem Becse—Gergely-nembelieket feltüntető kép egészen hamis, pedig ez jobban megérdemelt volna egy jó, színes reprodukciót, mint a kötet bármelyik melléklete. Sajnálattal nélkülözzük az almakereki templom szerencsésen fennmaradt szárnyasoltárának képét, holott az kétségkívül a Becse— Gergely-nemzetség legnevezetesebb középkori emléke, de talán ennek elmaradása kisebb baj, mint az abból frivol módon kétféleképen is, de mindenkor teljesen hamisan kirajzolt ábrája a donatornak és donatrixnak, akik semmivel sem szolgáltak rá a róluk közölt torzképre. A szerző rendkívüli érdemének kell betudni, hogy rajzolójának mind e hibái, sőt bűnei mellett (amin segíteni nem tudott, mert Erdélybe bemenni s ott utazgatni nem volt módjában) könyve mégis bőséges kútforrás a műtörténész és a műipari emlékek kutatója számára. Hogy példát adjunk: a hírneves Nicolai Illésnek, Erdély legjelesebb XVII. századi szobrászának munkáiból olyan sorozatot nyújt, aminővel (hozzátéve a már előbb ismerteket) részletes képet lehet rajzolni a művész pályafutásáról. Az itt közlöttek majdnem mind hiányoznak Roth Viktor felsorolásában.1. A magyaros díszítés egyik feltűnést keltő példája a bonyhai kisebb kastély itt először közölt főbejárata (171. 1.). íme, a kőbe vésett székely kapu, bizonyságául annak, hogy — mint minden műipari produktum — az is előbb az úrirend használatában alakult ki s azután jutott le a néphez, amelynél fennmaradt, amikor előképei már majdnem hírmondó nélkül elpusztultak. A szép ajtókeret felírása szerint 1675-ben készült. Vagy említsük-e a XVII—XVIII. századi Világi építkezés emlékeit, amelyeknek majdnem mindenikében meglelhetni a magyaros sajátságok nyomait. Mindent összevéve, Lukinich Imre könyve szép és derék könyv, kiváló nyereség családtörténeti nagy monográfiákban szegény irodalmunkra. Sokan, nemceak a történeti 1 Geschichte der deutschen Plastik in Siebenbürgen. Strassburg, 1906. 52*