Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Lukinich Imre: A Bethleni gróf Bethlen-család története. Ism. Varjú Elemér 809

810 TÖRTÉNETI IRODALOM. renosétlen kialakulása folytán Szent István birodalmának többi részeitől elkülönült, története egy vágányon haladt a szerepet vivő nemzetségekével. Ezeknek az akarata, érdeke, szövetkezése, torzsalkodása szabta meg az erdélyi politika irányát; a kisnemesség s a nép csupán szenvedő alanya volt a nagy családok vagy a belőlük kiemelkedett egyes személyek tevékenységének. Két pár kéz ujjain körülbelül elszámlálhatjuk a főrendü famíliákat, amelyek harmadfél századon át Erdély vészekhányta hajójának kormányát markukban tartották, vagy legalább azt igazgatni segítettek. Közülük már nem egy letűnt a színtérről. Elmúlt a Báthoryak sűrűvérű dinasztiája és a Rákócziak fejedelmi háza; kihaltak az Iktári Bethlenek, a Rhédei, a Kendeffy és Kemény grófi családok. Másokból még él egy-egy ivadék, de a közszereplés teréről a család már visszavonult. A legnagyobbak közül még megvan három, amelyik nemcsak a múltban vitt vezérszerepet, hanem még ma is a régi Erdélyhez hasonlatos életet folytató Csonka-Magyarországon a főhatalmat gyakorlók közé számít: a Bánűy-, a Bethlen- és a Teleki család. Alig van név, amely e báromnál többször fordulna elő Erdély történetében. Mégis közülük kettő a sok és részletes előmunkálat dacára sem talált eddig történetíróra míg a harmadik, a gróf Bethlen-család monográfiája csak imént került ki a sajtóból. Megírására Lukinich Imre vállalkozott, Erdély egyik jeles és nagyszorgalmú historikusa, kit eddigi munkássága egyenesen kijelölt erre a feladatra Családtörténeti munkák gyakori hibája, hogy íróik eleve azzal az elhatározással fognak tollat, miként a tárgyalandó családra mindenképen rásütik a kiválóság bélyegét. Ezért feltálalják a legnaivabb hagyományokat, hogy segítségükkel a köznapi élet sokszor megismétlődő eseményeit bevonhassák a poézis zománcával. Lukinich Imre vérbeli történet íróhoz illően, teljes mértékben távoltartja magát ettől a gyarlóságtól. Ε tekintetben munkája példaszerű; sine ira et studio, lehet mondani hideg tárgyilagossággal beszéli el a család történetét, holott s,ok alkalma lett volna a lelkesedésre és dicsőítésre. Röviden végez a hagyományos genealógiai mondákkal, s teljes részrehajlatlansággal bírálja el a nevezetesebb családtagok közszereplését. Tegyük azonban hozzá: nem nagyon kellett színeznie az eseményeket s dicsérnie a szereplőket, hiszen a Bethleni Bethlenek hétszázados története egyformán bővelkedik nagyérdekű fordulatokban és kiváló személyiségekben. A család középkori történetével szerző röviden végez. Ε háromszázados korszakra alig több, mint két fejezet jut s ezek s.em bőszavúak. A Becse—Gergely-nemzetség eredete Árpád-kori történetünk egyik érdekes problémája. Könyvünk Karácsonyival tartva, azt mondja, hogy Kézai közlése