Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Divald Kornél: Magyarország művészeti emlékei. Ism. P. 801
TÖRTENETI IRODALOM. 803 méretesen mindenkor nyomatékosan felhívja a figyelmet a helyi viszonyokból következő módosító színezetre, a specifikusan hazai sajátságra. A külföldi művészettörténet részéről számos esetben történt kísérlet, hogy műemlékeink egyes csoportjait, mert német, osztrák vagy cseh kapcsolatokat mutatnak, egyszerűen kisajátítsák a magyar művészet múltjából. Divald nemcsak ©gyszersmindenkorra leszámol ezekkel a törekvésekkel, hanem alapos megokolással egyes külföldi műemlékeken, vagy emlékcsoportokon magyar hatást is kimutat (pl. dunántúli romár, templomaink hatása Ausztriára, 58. old.). Mindent összevéve, a magyar kultúrának jelentékeny fegyvere ez a könyv. Nagyon fontosnak tartanok tehát, lia a legközelebbi jövőben, javított és bővített illusztráeijós anyaggal, német kiadása is megjelenhetne. Ismerve azt a nagy érdeklődést, melyet az utóbbi időben a német művészettörténeti kutatás hazai művészetünk emlékei iránt tanúsít, bízvást állíthatjuk, hogy a nemet fordítás kiadása üzletileg s,em lenne hálátlan vállalkozás, a legkomolyabb értelemben vett propagandisztikus jelentősége pedig felbecsülhetetlen. Nem vétünk a könyv megbecsülés© ellen, ha úgy véljük, liogy ezt az annyira kívánatos idegennyelvű kiadást néhány szempont alkalmazásával s bizonyos apróbb korrektúrákkal még használhatóbbá lehetne tenni. A most előttünk fekvő kötet ökonómiáját helyenként még némi egyenetlenség jellemzi. Hogy csak egy ket példát említsünk, a vértesszentkereszti és jáki templom méltatását, nagy fontosságuk kiemelése mellett is, az adott keretekhez mérten talán rövidebbre lehetett volna fogni. Nagy élvezettel, sok tanulsággal olvassuk a XVII. századi eperjesi lakóháztípus ismertetését, de az a benyomásunk, hogy ez a részlet is aránylag túl terjedelmes. Arcz Ábrahám Selmecbányái kőművesmesternek 1640-ben kelt szerződése nyelvi és művelődéstörténeti szempontból egyaránt rendkívül érdekes,, de in extenso közlése, kivált lia ez az egyetlen okmány, melyet a könyvben lenyomtatva találunk, mégsem eléggé indokolt egy ilyen összefoglaló, nagy távlatokat nyitó munkában. Ezeknek és még egykét ilyen részlet terjedelmének összébbvonásával helyet lehetne nyerni egy, szerintünk, nagyon is érezhető hiány pótlására. Csaknem teljesen nélkülözzük ugyanis a magyar ötvösművek ismertetését. Tekintve, hogy éppen ebben a művészetben a magyarság századokon át vezető szerepet játszott, kívánatos lenne legalább a legfontosabb emlékek bemutatása. Ugyancsak említeni lehetne egykori európai hírű kertművészetünk néhány példáját. Másik kívánságunk lenne — s ennek kielégítése inkább a kiadóra vár, — bő név- és tárgymutató a kötet végén. Szeretnők, ha az irodalmi utalások is bővülnének, míg 51*