Századok – 1927-1928
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766
ANDRÁS HERCEG TRAGÉDIÁJA ÉS A NÁPOLYI UDVAIi. 789 nyerjék.1 A végrehajtáshoz azonban férfiközvetítőre és szervezőre volt szükség. Acciajuoli erre nem alkalmas. Ő idegen és a császárné embere, az udvarban nem volt elismert tekintélye. A firenzei azonban talált megfelelő egyént, ki megfelelő tekintéllyel is rendelkezett és megbízhatósága mellett elég elvetemült volt, hogy ilyen szörnyű gaztettre vállalkozzék. Ez az egyén Artus (Artois) Károly volt. Artus Károly Róbert király természetes fia, kinek anyja, Cantelma Cantelmo, Sancia királyné udvarhölgye volt. Cantelmát Róbert Bertrando d'Artoishoz adta nőül s így jutott Károly az Artois névhez. Bertrand 1305-ben megbalt és a király a fiút a királyi házban neveltette s Roccaromana bárósággal tüntette ki. A gyermek-ifjú 1317-ben már kamarás volt és újabb adományban részesült, Pennalucet kapta. Befolyása mindinkább nőtt s a király végrendeletében az ország egyik kormányzójává rendelte. Mikor Johanna főkamarássá kinevezte, már Sant' Agatha és Monteodorosi grófja volt.2 Artus Károlyt a királyi családhoz tartozónak tekintették és így Katalin feltűnés nélkül kitüntethette őt bizalmával és közölhette vele a gyilkosság tervét anélkül, hogy meg kellett volna alázkodnia, ami a szigorú hierarchia korában szintén fontos tényező. A közvetítő Acciajuoli volt, kinek nővérét, Andreát, Károly feleségül vette és így a firenzei teljes bizalommal tárhatta fel előtte terveit. Artus Károly annál készségesebben vállalkozhatott az összekötő szerepre, mert fia, Bertrand, sőt talán ő maga is Andrásnál a proscribáltak lajstromán volt.3 1 Erről a pápa is értesült és azért inti Johannát: „ne lingua tertia quae confederates consuevit disiungere, quomodolibet inférât huiusmodi amoris et unitatis federi nocumentum'". Ugyanekkor megfenyegeti, hogy ha intéseire nem hallgat, kénytelen lesz más eszközökhöz nyúlni. Déprez: Clément VI. 323-25. 1. 1333. sz. - A kinevező oklevélben azt mondja róla a királynő, hogy őt „approbata fides, experiencia certa commendat. Carolus... a juvenili etate annisque teneris cum inclitis progenitoribns nutritus, probavimus experimento continuo eum nobis in commissis sibi officiis virtuosum, suis itaque creseentibus meritis ipsum ... magnum regni Sicilie camerarium in vita sua presentialiter ordinamus etc. Reg. Ang. V. 338. f. 80. Majd megengedi, hogy birtoka csak a fiágon öröklődjék. U. o. f. 81. 3 Gravinai Domonkos tévesen az öreg Károlyról mondja,