Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Málnásy Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok. Ism. Pleidell A. 70

•70 TÖRTÉNETI IRODALOM. az előbbire vonatkozólag nem egy oklevelet is közöl, a munka természetesen mint történeti mű, ma már kritika tárgyát nem képezheti. Amellett azonban, hogy Makó város monografusainak állandó és nélkülözhetetlen forrása lesz, igen értékes adatokat tartalmaz Szirbik prédikátor könyve a magyar társadalom, közoktatás, de főleg' gazdaságtörténet számára. Nem említve azt az évszázados küzdelmet, amelyet Makó város szabadsága érdekében földesuraival, a csanádi püspökkel vívott, —• amit különben már Reiznertől ismerünk — azok az adatok, amelyeket a makói iskola és oktatásügy fejlődésére, az iskolamesterek, kántorok és papok dotációjára vonatkozólag a XVIII. század negyedik negyedétől koráig, úgyszólván hiány nélkül felsorakoztat, mindig haszonnal lesznek használhatók. Elég lett volna ugyan ezekből — a meglehetősen hoszszú szöveg mellőzésével — pontos statisztikát készíteni, s talán felesleges volt az eredeti kéziratot teljes egészében, sőt az egykorú írásjelekkel, hiatusokkal stb., együtt kiadni, hiszen ez csak a nyomdai munkát nehezítette meg, anélkül, hogy a munka értékét emelte volna. Mindamellett érdemes munkát végzett Eperjessy Kálmán, aki a kéziratot sajtó alá rendezte és kis bevezetéssel látta el. Nem látjuk be azonban, miért kellett a bevezetésben Szirbik prédikátor most élő összes unokáit, dédunokáit és ükunokáit felsorolni. Míg egyrészről helyeseljük, hogy a kiadó, az olvasóközönségre való tekintettel, a szövegben előforduló régies és idegen szavakat függelékül jegyzékbe foglalta, azt hisszük, túlságosan naivnak képzelte Eperjessy olvasóit, amikor a jegyzékbe felvett ilyen szavakat is, mint akadémia, akadémikus, collega, datum, fiscalis, franciscanus, katedra, kurátor, stb. stb. Ezeknek a szavaknak a magyarázata bátran elmaradhatott volna, mert nemcsak a szakember, hanem a tanult ember is mosolyogni fog rajta s bizonyára a makói köznép is tisztában van velük, annyira közismertek. Pleidell Ambrus. Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok. (Különnyomat a Katholikus Figyelő 1926. évfolyamából.) Debrecen, 1926. 8°. 10 lap. A magyar főpapság, különösen a mohácsi vész után, sokkal nagyobb szerepet játszott a magyar történelemben, mint ahogyan azt történelmi tankönyveink kidomborítják. Már állásuknál fogva is sokkal közelebb álltak az udvarhoz, mint a velük egy rangban levő mágnáscsaládok, amellett a legtöbb világi politikus tevékenységének és idejének legnagyobb részét a hadakozás, hadvezetés foglalta le, míg a főpapok — természetszerűleg — inkább a tanácsadó szerepét töltötték be: szavuk közelebbről, tehát súlyosabban hangzott az udvarnál, mint a nádorok, országbírák szavai, akik sokszor csak messziről, egy-egy felterjesztésben tudták szerény