Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

772 miskolczy istván. zásával és az éppen akkor özveggyé lett Valois Katalin szolgálatába állt. Annyira megnyerte a fiatal özvegy tetszését, bogy ez csakhamar reábízta fiai nevelését, söt birtokainak kormányzását is. A bizalom megnyilatkozásában nagy része volt Acciajuoli megnyerő külsejének is, hiszen rövidesen köztudomású lett, hogy a császárnő a volt kereskedővel szerelmi viszonyt folytat.1 Acciajuoli jó barátja, Boccaccio, szerint „Miklós beleszeretett Katalinba és őt elcsábította", valószínűbb azonban, hogy nem az egyszerű kereskedő közeledett a hatalmas úrnőhöz, ha nem Katalin volt a kezdeményező. Firenze eszes és eszközökben nem válogató fia szédületes karriért csinált, s 1335-ben, négy évvel Nápolyba érkezése után, már lovag és hűbérúr volt. Torracca talá lóan jellemzi őt: „Bavasz, vakmerő, igen ügyes, skrupulusok nélkül csodálatosan értett hozzá, hogyan lehet hasznot húzni a körülményekből és hogyan lehet lerakni nagyságának alapjait".2 Hatalmas birtokokat kapott Katalintól és fiától, Róberttól, de — meg kell vallani — híven is szolgálta őket. Ő eszközölte ki, hogy János herceg Durazzóért lemondott Achaiaról,3

s azután minden törekvése arra irányult, hogy neveltjei egyikének megszerezze a trónt, s ő szerepel a háttérben, mint a császárné sugalmazója. A másik főszereplő János durazzói herceg neje, Agnes, Archembaudnak, Perigord grófjának és a híres és hírhedt Brunissenda de Foixnak leánya, tehát szintén francia, ki 1321-ben lett János herceg második felesége.4 Ágnes ugyan nem dicsekedhetett olyan hatalmas rokonsággal, mint Katalin, de neki sem volt oka kétségbeesni, mert neki is befolyásos támasza volt fivérében, Talleyrand kardinálisban. Nem lesz talán érdektelen, ha ezzel a háttérben nagy szerepet játszó egyénnel röviden megismerkedünk. ' M. Palmicri: De vita et rebus gestis Nicolai Acciaioli etc. Muratori Κ. I. Ss. XIII. k. 1205—6. 1. Az udvaroncok értesítették is a fiatal hercegeket: „cli'egli usava colla Madre". Fii. Villani: Le vite d'uoniini illustri Florentini. Venezia. 1747. 88. 1. 2 Torracca F.: Giov. Boccaccio à Napoli. Roma, 1916. 117. 1. 3 Tanfani L.: Niccoló Acciajuoli. Firenze, 1863. 26. 1. 4 Házassági szerződésük közölve Lünignél: Cod. Italiae Dipl. 1726. II. k. 1089- 96. 1.