Századok – 1927-1928

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: András herceg tragédiája és a nápolyi udvar - 766

768 miskolczy istván. hozta a házassági kapcsot fia és utóda, Károly és V. István leánya, Mária között. Ismerve az ő politikájának nagyvonalúságát, fel. kell tételeznünk, hogy nem tévesztette szem elől azt a tényt sem, hogy ekkor már az Árpádok családjából csak 2—3 férfitag volt életben s így számítani lehetett a íérfiág kihalására, amely esetben családjának Mária joga révén megnyílik az út a magyar trónra. A következmények megmutatták, hogy jól számított. Kun László halála után Mária bitorlónak nyilvánította III. Endrét és saját trónigényeit átruházta legidősebb fiára, Martel 1 Károlyra, annak számára, követelte a koronát. A herceget meg is koronázták magyar királlyá, ez a koronázás azonban a magyar közjog szempontjából érvénytelen volt. A fiatal herceg különben is meghalt 24 éves korában (1295-ben) és egy kis gyermeket, Károly Róbertet hagyott maga után. II. Károly részint mert el akarta kerülni a kiskorú király uralkodása alatt beálló zavarokat, részint mivel a kis herceget Magyarország trónjára szánta, unokáját az örökösödésből kizárta és VIII. Bonifác pápa hozzájárulásával a primogenitura jogát átvitte az általa is „bölcs"nek tartott harmadik fiára, Iióbertre. Hogy ez az eljárás tényleg a dinasztia önfenntartási ténye volt-e, miként azt Walter Goetz állítja,1 azt egy másik értekezésemben fejtem ki. A kiskorú örökös természetesen nem tiltakozhatott nagyatyja rendelkezése ellen, de annak halála után — most már mint magyar király — rögtön követeket küldött Avignonba, jogtalannak nyilvánította nagyatyja rendelkezését és a maga részére követelte a nápolyi koronát. Célját nem érte el; V. Kelemen pápa Róbert javára döntött és sietett őt megkoronázni. A koronázás befejezett tények elé állította a magyar királyt, ki nem is lépett fel ezután a koronára vonatkozó igényével, de követelte atyai örökségét: a salernoi hercegséget és a Monst, melyeket Martell Károly mint trónörökös birtokolt. Róbert csorbítatlanul akarta megőrizni fiának, Károly calabriai hercegnek, a birodalmát s így Károly Róbertnek többízben megújított követelését elutasította. 1328-ban Róbert terveit halomra döntötte a halál, mely megfosztotta fiától, kinek két kis leánya maradt, 1 W. Goetz: König Robert von Neapel (1309—1343). Seine Persönlichkeit und sein Verhältnis zum Humanismus. Tübingen, 1910. 13. 1.