Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

trónbetöltés és ducatus az árpád-korban-763 Ezzel kapcsolatban azonban néhány kritikai észrevételt kell tennem. Az idősebb István herceg (így különböztetik meg IL Béla fiát II. Géza fiától) magatartásának, menekülésének pontos ismerete, valamint a successio linealis elrendelésének időpontja nélkül nem mondhatunk határozott ítéletet az új intézkedésről és annak jogi és erkölcsi erejéről. Ha István nem .járult hozzá és híveivel mindjárt elhagyta az országot, egész más színezete van az ő magatartásának és Mánuel beavatkozásának is, leg alább IV. Istvánt illetőleg. Mánuel császár és történetírója, Kinnamos „prókátorságát" és az ősi öröklési rend melletti érvelését történetíróink ízlésük, mondjuk pártállásuk szerint értékelik. Az újabb történetírók általában úgy fogják fel a dolgot, hogy Mánuel érveléseiből az ősi öröklési rendre nem lehet következtetni, történetírójának pedig nem lehet hitelt tulajdonítani. Ez véleményem szerint igen nagy túlzás. Kinnamosnak nem volt semmi oka arra, hogy hazudjon, ő a testvér öröklési jogát sem formulázza határozottabban, mint a már idézett Annalista Saxo vagy Freisingi Otto. Nagy kár, hogy munkájából kimaradt az a rész, melynek elbeszélését megígéri, hogy micsoda alapon avatkozott be Manuel a magyar ügyekbe. Ezt az alapot azonban kitalálhatjuk. A görög koronák küldéséből, mint elődei is, azt a következtetést vonta le, hogy Magyarország görög hűbér. Ezért már az önérzetes TI. Tstván is támadó hadjáratot indított Görögország ellen, de vereséget szenvedvén, a háború csak a császár főségének elismerésével érhetett véget, legalább is a logika szerint. Ezért keresik a jogaiktól megfosztott hercegek igazságuk védelmét nemzedékeken át Görögországban. Mánuel beavatkozásának is ez az alapja, amit bizonyít az az eskü is, melyet III. Bélának le kellett tennie, mielőtt a magyar trón elfoglalására indult. A császári méltósággal különben is vele jár, hogy az igazság őre; ily alapon avatkoznak bele a magyar trónviszályokba a német császárok is, éppen Mánuellel szemben is, III. István kérésére. Ő alattvalójának tekinti tehát a magyar királyt, azért bíráskodik a trónviszályok ügyében és befolyását az ősi jogrend érdekében érvényesíti. Ez az ősi jogrend annyira exotikus Európában és annyira ismeretes egyfelől különlegessége, más-