Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

trónbetöltés és ducatus az árpád-korban- 743 az István ellen elkövetett merénylettel függ össze!?) megakadályozta. Hazai forrásaink gyarló, következetlen előadásából ki tudunk olvasni ennyit. István kedélye élete végén elborult; akarata megtört és halála után Péter lépett trónra, Péter után pedig Aba Sámuel, kiket későbbi királyaink nem tekintettek törvényes királyoknak, hanem usurpatoroknak. A zágrábi és váradi, valamint esztergomi krónikák István halála után 11 évig üresnek tekintik a trónt (regnum vacavit!).1 II. Endre és IV. Béla is Taksony dédunokáját, I. Endrét tartja a második törvényes királynak." Ez a helyes jogi álláspont minket is felment az alól, hogy a rendkívüli két esettel bővebben foglalkozzunk a trónöröklési rend tárgyalása során. Annál nagyobb figyelmet érdemel az T. Endrével kezdődő restauráció. Többen felvetették és Domanovszky igen plauzibilis alakban bizonyította, hogy a Lengyel- és Csehországban tartózkodó Vazul-fiakra nem maradtak hatástalanok az ottani viszonyok. Egyik szerint ott ismerték meg a senioratust, másik szerint a paragiumot, az ország felosztását az öröklésre jogosult fejedelmi sarjak között; erre vezetik tehát vissza, hogy T. Endre után határozott kísérletet látunk a senioratusra (!) és az ország felosztására is. Lényegében szerény véleményem szerint ez a megállapítás nem helyes. A Vazulfiak az ősi öröklési rend áldozatai voltak; csak az elűzött ősi rend győzelme vezethette őket vissza hazájukba és csak ennek visszaállítása és megőrzése lehetett az ő kívánságuk. Ha valami hasonlatost láttak külföldön, az ugyan erősíthette őket elhatározásukban, de annyira nem befolyásolhatta, hogy érdemes legyen annyi szellemes erőlködésre, mert egyetlen adatkával sem lehet igazolni, hogy I. Endre vagy utódai alatt csak halvány kísérlet is történt volna a senioratus meghonosítására. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy-a tekintetbe vehető normális esetek kétségtelen tanúsága szerint I. Endre visszaállította az események logikájából követe kező ősi, rokonságfoki örökösödést. De mielőtt az eseteket tanulmány tárgyává tennénk, meg kell tekintenünk egy igen fontos, eddig tudomásom 1 M. Florianus, 1., m. III. k. 262. lap. Knauz: Kortan, 505. 1. 2 Fejér: Codex diplomaticus. I. k. 1. 1. ée III/l. k. 423.