Századok – 1927-1928

Értekezések - KISS ISTVÁN; R.: Trónbetöltés és ducatus az Árpád-korban - 733

736 miskolczy istván. A történelem nem a formalizmus tudománya, a történelem a fejlődést tünteti fel; tehát más módszerrel, más kritikával dolgozik, mint a jogtudomány. Szép, ha idegenek is látogatást tesznek a történelemnél, de ha művelni akarják, akkor el kell sajátítaniok módszerét. Az Árpád-kori trónöröklési rendet nem lehet az Anjouvagy Jagelló-kori, vagy XV—XVII. századi szemüvegen át nézni. Jogi szempontból természetesen a legutolsó uzus az irányadó; a történelem azonban az eredetre és annak alapján a fejlődésre kíváncsi. Miután megállapítottuk, hogy az eredet szempontjából választási jogról szó sem lehetett, mert az ősi öröklési rend pontosan meg volt szabva, most már csak az következnék, hogy megállapítsuk, hogy milyen volt az ősi öröklési rend, és mi okozta, hogy nem érvényesülhetett szabadon. Ha a kérdést becses szakirodalmunkból kellene megállapítanunk, kétségbeejtően komplikáltnak és nehéznek találnánk a feladatot; mert íróink egyenlő hévvel kardoskodának a Primogenitur a (az Árpád-kori oklevelek filialis successionak, sőt IV. Béla paterna successionak is nevezi; mi középeurópai módon linealis successio néven fogjuk emlegetni) a szeniorátus és a testvérörökösödés mellett. Pedig a kérdés igen egyszerű. Ha az emberek nem lennének olyan szerelmesek saját találmányukba, éppen olyan rövid kirándulással el lehetne intézni az ügyet, mint a választás kérdését. így azonban a meggyőzés komplikáltabb eszközeihez, az egész fejlődés bemutatásához kell folyamodnunk. Útravalóul csak egy kritikai elvet. Az Árpád-kor első szakában, III. Béla uralkodása előtt két jogrend harcol egymás ellen. Ezek közül egyik bizonyára az ősi, a másik az új jogrend. Miről ismerhetjük meg, hogy a változó esetek közül melyik képviseli az ősi jogrendet? Arról, hogy az — ha erőszak meg nem akadályozta — önként, mindenki által elismerve érvényesült akkor is, mikor a királyi családnak több tagja volt életben. Ezzel szemben az olyan eseteket, melyeknek erőszak adott életet és amelyek ellen nemcsak a jogtól megfosztott családtagok tiltakoztak, hanem a nemzet nagy többsége is állást foglalt, amely a nemzet és a családtagok ellenállása nélkül megszilárdulása előtt csak akkor érvénye-