Századok – 1927-1928

Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1927. évi működéséről 705

706 TÁRCA. tagból 239 volt tanár és tanárjelölt, még pedig jelentékeny arányban a tanítórendekből, 198 hivatalnok és tisztviselő, 58 iskola és egyesület, 36 múzeumi és levéltári tisztviselő, 30 ügyvéd, 24 hivatásos katona, 20 katholikus egyházi férfiú, 19 banktisztviselő, 14 orvos, 12 gyógyszerész, 12 földbirtokos, 10. tanító, 10 nő, 7 protestáns lelkész és theológus, 6 joghallgató és ó kereskedő. A túlnyomó többség tehát azok soraiból került ki, akiket a megváltozott viszonyok legerősebben sújtottak, míg azok, akikre a vagyon és a származás magasabb rendű kötelezettséget rótt, Társulatunk létezéséről és működéséről alig látszottak tudomást venni. Meg vagyok arról győződve, hogy amily arányban halad a magyar értelmiségnek gazdasági megerősödése, olyan arányban izmosodik meg majd Társulatunk is, mert ezt az eleven történelmi érzékkel és tudattal bíró társadalmi osztályt nem kell figyelmeztetni a magyar történelem szeretetére és azon intézmények támogatására, melyek a történelmi érzék felkeltését és tudatossátételét vallják főhivatásúknak. Mindaddig, míg ez a szükséges gazdasági fellendülés be nem következik, nekünk természetesen számo'nunk kell a rendelkezésre álló szükséges anyagi erőforrásokkal és működésünk terjedelmét ehhez kell arányosítani. így egyelőre le kell mondanunk arról, hogy folyóiratunk, a Századok, a régi terjedelemben és havonként jelenjék meg, holott kétségtelen, hogy egy havi folyóiratnak nagyobb lévén a. publicitása, az olvasóközönséggel való érintkezés közvetlenebbé, mélyebbé és általánosabbá csak ezáltal válik. Ε tekintetben hadd hivatkozzunk a havonta kétszer megjelenő Természettudományi Közlöny hatására, mely folyóirat 1914-ben 10.274, 1921-ben 11.500 példányban jelent meg s a folyó évi március 15-i kimutatás szerint 17.540 tag számára küldetik szét, évfolyamonként körülbelül 60 ív terjedelemben. Ekkora taglétszámra mi egyelőre nem gondolhatunk, de mindenesetre törekednünk kell a taglétszám minél nagyobbinérvű gyarapítására. Számolnunk kell azonban azzal, hogy akkor, amidőn nagy vidéki kul túrközpontok vannak kialakulóban, melyek nem akarnak többé a Főváros kulturális életének puszta függvényei lenni, hanem helyzetüknek és hagyományaiknak megfelelően önállóbb irodalmi és tudományos tevékenység kifejtésére törekszenek, minő magatartást tanúsít-