Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Dékány István: A történettudomány módszertana. Ism. Mályusz Elemér 59

Történeti irodalom. Dékány István: A történettudomány módszertana. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. Szerk. Hóman Bálint. I. kötet, 2. füzet.) Budapest, 1925. 8°, 74 L Szegény és kis nemzet vagyunk, kultúránk csak erőtlen társadalmi rétegre támaszkodik s így csekély az a munkaeredmény is, amellyel az európai művelődést gazdagíthatjuk. Sok tudományos könyvünk, amelyekre itthon büszkén tekintünk, szinte semmivé törpül, mihelyt valamelyik nyugati nyelvre lefordítva képzeljük β kutatjuk, hogy vájjon menynyivel jelenthet haladást az általános európai színvonalhoz képest felfogása mélysége és kutatóeszközei finomsága tekintetében. Történetirodalmunk helyzete pedig még kedvezőtlenebb, mert hiszen monográfiáinknak még tárgyai is érdektelenek más nemzetek fiai előtt. A német tudományos élet bizonyára szívesen fogadja és értékesnek tartja azt a művet, amely a német tőke magyarországi térfoglalását adja elő, •de csak azért, mert így egy embere felszabadult az elsősorban őt érdeklő probléma feldolgozásának gondja alól. Ezzel szemben magyar szempontból csak azok a könyveink jelenthetnek igazi értéket, amelyek az esetleg csak bennünket érintő probléma felfogásának módjával, a vizsgálódás finom pontosságával és az író lelkiéletének gazdag mélységéből napvilágra hozott eredetiséggel tűnnek ki; amelyek ebben a tekintetben is haladást mutatnak, mert csak ez a haladás bizonyíthatja szellemi életünknek a Ti y ugat i val való egyenjogúságát, teremtő és fejlődő képességét. Ebbe a szélesebb távlatba kell belehelyeznünk Dékány könyvét, hogy azt kellőleg értékelhessük. Történeti módszertannal minden nemzet tudománya foglalkozott már, Dékány könyvét azonban bármelyik is nyereségének tarthatná; mi pedig büszkék lehetünk reá, mert a könyv általános érdekű tárgya mellett is specifikusan magyar. Nem félszáz külföldi könyv alapján megírott kompiláció, hanem egy rendkívül alapos filozófiai és történelmi iskolán átment írónak logikusan átgondolt, önálló, eredeti gondolatokban gazdag műve. Szerzője nem eredetieskedő, ettől a hibától megóvja őt a külföldi irodalom alapos ismerete. Ami körültekintő megfontolás után elfogadható az eddigi kutatásokból, azt felhasználja Dékány, de mert pontosan látja azt is, hogy