Századok – 1927-1928
Értekezések - TÓTH ZOLTÁN: Bonfini 1490 utáni adatai a fekete seregről 45
BONFINI 1490 UTÁNI ADATAI A FEKETE SEREGRŐL. 57 mégis azt írja, hogy Halápfalva sohasem volt Halászfalva. Nem engedi a „meggyőződése", hogy a déli határ védelmére , vezényelt zsoldossereg a Száva vonalán helyezkedett el, mert szerinte a szekérvár nem tűrte volna az ottani vizenyős terepet, s jogérzéke tiltakozik az ottani Maróti birtokokra történt beszállásolás feltételezése ellen. Idéz is néhány törvényparagrafust, mely az ilyesmit szigorúan tiltotta, én ötszörannyit tudok idézni,1 mi mégis arra vall, hogy ami felől ilyen sűrűn kellett törvényesen intézkedni, azt újra meg újra elkövették minden különösebb ok nélkül is, hát még ha az ország déli kapujának a védelme kívánta. Hogy a szekérvár milyen terepnehézségekkel tudott hozzáértő kézben megbirkózni, arra nézve Zizka 1423-i magyarországi hadjáratának a történetére hivatkozom,2 ami pedig a Maróti javak megszállását illeti, hát ez végre olyasvalami, amit 1492-re nézve valóban én sem merek feltételezni, miután a Maróti-család már 1476-ban kihalt3 A mi forrásaink hallgatnak 1492-i török betörés felől, s a török históriával foglalkozó történetírók is úgy tudják, hogy az akkori felvonulás célja egyedül Nándorfehérvár megkísértése volt, mire nézve Újlaki árulására számítottak.4 Czimer Károly szerint ellenben a Névtelen említette Rethko vagy Recko vára (Racsa t. i.), melynél a török lesben állott, „bizonyos, hogy Reszke falu, minélfogva a Névtelen is Szeged vidékére vezet bennünket". Ö tehát bizonyosan tudja, hogy a török előnyomulás 1492-ben elérte Szeged vonalát, szóval elöntötte az ország egész alsó harmadrészét. Részletesebb adatokat ugyan erre nézve nem tálal fel, de az előbbiek után kétségtelennek tarthatjuk, hogy „meggyőződése" mélységeiben ezek is bőségesen rendelkezésére állanak. Erre a témára nézve talán egy újabb füzetet, esetleg kötetet kellene kiadni, miután ez az első —· gondolom — busásan célt ért: minden olvasó látja, mit is jelent „Szeged és Halas szerepe a fekete sereg feloszlatásában". A füzet utolsó lapján azután a szerző búcsúképpen egész töményített komolyságában még egyszer bemutatkozik. Megveregeti a vállamat, elismeri, hogy sokat dolgoztam, rengeteg anyagot gyűjtöttem össze, „úgy hogy annak segítségével játszva bebizonyíthattam volna, hogy a cseh zsoldos hadat már Mátyás király életében fekete seregnek hívták". Lelkemre köti, hogy hajoljak meg az övéin kívül Breit József 1 V. ö. az 1405., 1435., 1454., 1471., 1474., 1478., I486., 1492., 1498., 1500., 1504. és 1518-i törvények idevágó cikkeit. 2 Palacky, Geschichte von Böhmen, III. 2. 340. lap. Szerémi-Ernyey, A Majthényiak és a Felvidék. I. 173—174. lap. 3 Csánki i. m. II. 266. lap. 4 V. ö. Hammer, Geschichte des Osmanischen Reichs. I. 639., továbbá Zinkeisen, Gesch. des Osmanischen Reiches in Europa. I. 502—503. és Jorga, Gesch. des Osmanischen Reiches. II. 265. lap.
