Századok – 1927-1928
Értekezések - ECKHARDT SÁNDOR: A pannóniai hún történet keletkezése - 605
A PANNÓNIAI HŰN' TÖK VÉNET KELETKEZÉSE. 615 Attila engedélyével a tengeren Apuliába menekülnek, longobárdok lehetnek; a százhalmi csata előtt úgy is mondja a krónikás: „ubi ipsi Longobardi convenerant ad Potentianám civitatem, pertractans cum Macrino consilium". Másrészt a velenceiek trójai eredetét magyarázva vitatkozik egy másik nézettel, mely Sabariából Származott longobárdoknak tartja őket: „Quidam autem Venetos de Sabaria fuisse opinantur. Sabaria vero habitata fuerat Longobardis . . . Quam quidem Archelaus rex primitus devastavit, sed postea per Hunos de Pannónia expelluntur, nunque littora fluvii Tycini habitare dinoscuntur, qui et dicuntur Papienses." Yégiil Aquileiát azért akarja mindenáron bevenni, mert oda menekültek azok, akik Ethela uralmát gyűlölték: „quia quam* plures Longobardi de Pannónia, qui Hunnorum et Ethelae contempserant, confugisse in ipsam ferebantur".1 Azt hiszem, ezeket az adatokat is, melyeknek megfelelőjét hasztalan keresnők a középkori forrásokban, ugyanúgy magyarázhatjuk, mint Macrinus alakját: könnyű felismerni bennük az író merész kombináló fantáziájának gyümölcsét. Mondottuk, Sabaria mi módon lehetett ismeretes egy XIII. századi középkori író előtt. Kézai vagy ősforrása sehol arra adatot nem találhatott, hogy longobárdok laktak előbb Sabariában, utóbb Páviában, Ticinumban. Ellenben tudta azt, hogy Sz. Márton Sabariában, Pannónia városában született és Ticinumban, Lombardiában nevelkedett. Bz lehetett egyik oka, hogy Kézai egyenesen Sabariából hozza ki Ticinumba a longobárdokat. Másrészt tény, hogy a longobárdok a középkori forrásokban a hónoknak nevezett avaroknak engedik át Pannóniát, hogy Itáliába vonuljanak. Paulus Diaconustól, a longobárd történet ősforrásától Yiterboi Gotfriedig ezt minden középkori forrás elmeséli.2 És már Paulus Diaconus elmondja (IT. 10.), hogy az aquilejai patriárka Gradoba menekül a longobárdok elől. A velencei őstörténetben aztán közhellyé lesz, hogy a bún menekülésen kívül egy második szigetmenekülést beszélnek el: a lon-1 Ezért nem lehet tévedés az előbbi menekülési Apuliája Aquileia helyett, mint Bleyer gondolja. Egyik helyen enge déllyel menekülnek: licentia impetrata, másikon engedély nélkül, melyet büntetni kell. 2 Paulus Piac. II. 7. Vit. Gotfr. MGSS XXII, 213.
