Századok – 1927-1928

Értekezések - GRÓF KLEBELSBERG KUNO: Elnöki megnyitó 593

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. 603 Sámueltól eltekintve —- magyar embert a trónra: Hunyadi Mátyást és Szapol.yai Jánost, de a kettő közül is az utóbbit csak a nemzet egyik része ismerte el. Annyira vetélkedtek egymás közt, annyira gyűlölték egymást, hogy inkább idegent hívtak be, csakhogy közülök valót ne legyenek kénytelenek maguk felett elviselni. Bár Mária Terézia kora az erőgyűjtés ideje volt a magyar népre nézve, a főnemesség lelki elszakadása a nemzettől szintén kóros jelenség, amely különösen azért, mert a vagyon abban az időben a főnemesség kezében volt, egyenesen katasztrofálissá vált. Miután elszakadtunk Ausztriától, a függetlenségi gondolatot egyelőre féltenünk nem kell s most már komolyan hozzáláthatunk az 1848—49-ben elkövetett nagy hibák őszinte analizálásához, amelyek megakasztották az annyi sikerrel megindult és oly sok reménnyel kecsegtető reformokat. Sőt hozzáláthatunk a kiegyezés korában, annak második felében, a millenium után a parlamenti élet terén mutatkozó bomlásnak boncolgatásához és okainak felderítéséhez. Valóságos történelmi patológiára, történeti kórbonctan alapítására van szükség. A hanyatló korokat valósággal oda kell tenni a történelem boncolóasztalára, az így feltárt nemzeti hibákból preparátumokat kell csinálni, mint ahogy az orvosi elméleti intézetekben formaiinban megőrzik a szerveknek egyes karakterisztikus betegségi eseteit. És ez nem nemzeti önkínzás, önsanyargatás lesz. Célja sem pusztán nemzeti önmegismerés. Ennél sokkal több, világosan fel akarjuk ismerni nemzeti hibáinkat, hogy azután a neonaciona-I izmus pedagógiája főképen az iskolában tervszerűen felvehesse a harcot a begyökeresedett hibák és bűnök ellen. Ha végignézünk nemzeti történelmünk gyönyörű tragikumán, elbámulunk a sok erényen és a meghozott sok honfiáldozaton, a hazáért bőségesen kiontott tömérdek honfivéren. És ha ennyi hazafiság ellenére is sorsunk