Századok – 1927-1928
Tárca - Karácsonyi János: A megvakított Álmos herceg krónikása 588
590 tahca. nem kerülhetett ki Álmos sorsán szánakozó magyarérzésű, s a magyar urakat annyira ismerő szerző. Nemrégiben azonban újra eszembe jutott, hogy a középkori írásban a nagy S és G betűk nagyon hasonlók és összetéveszthetők. Eszembe jutott az is, hogy a régi magyarban sok helyütt gy-hangot ejtettek s ennélfogva e és i hangok előtt egyszerűen g betűt írtak ott, ahol később d hangot ejtünk és írunk. így pl. 1291-ben a pestmegyei Dörnsöd nevét „Gumchud"-nek, a pozsonymegyei Dercsikát régen Gyursukanak, Diós t Gyos-nak írták.1 Mivel tehát a megvakított Álmos krónikája nem maradt ránk eredetiben, hanem ki tudja hányadik kéz másolatában, s mivel mint láttuk a szerző „prepositus Symigiensis" nem lehetett, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy valamelyik másoló hibásan S-nek nézte az eredetiben levő G betűt s így másolt Symig-et· Gymis, azaz a későbbi Dymis, Demes, Dömös helyett. Ha pedig a krónikás 1132-ben dömösi prépost volt, akkor egyszerre megértjük, miért beszél oly részletesen a dömösi egyházról. Hisz ő ennek volt prépostja s ha 1115-ben még nem is volt e hivatalban, az akkor jelenlevő dömösi kanonokok sokszor elmondhatták neki, miként akarta Botfia Benedek a megvakított Álmost az egyház oltárától elszakítani. A nemzetségek története is azt mutatja, hogy valamelyik másoló a krónika e részében hibásan olvasta a G betűt S-nek. Ugyancsak a sajómenti ütközet leírásában most az olvasható, hogy „caput traditorum Tyodor de genere Gymad" vala. Ε férfiú tehát valamelyik előkelő nagy nemzetség tagja vala, mert csak ilyen állhatott olyan mozgalom élére, amelynek célja II. Béla megbuktatása vala. Ámde „Symad" nemzetséget nem ismerünk, sőt nem ismerünk Symad vagy Simád helynevet se, sem most, sem a múltban. Ellenben ha a Symad névben az S betű helyébe G betűt teszünk, Gymad alakban mindjárt ráismerünk a, Gyovad—Guagh—Gyowad-nak írt Gyovad nemzetségre s ennek tagjai még a XIII. században is szívósan ragaszkodnak a Tyodor: Tivadar névhez. Hogy e nemzetség valamikor gazdag és szétterjedt vala, mutatja, hogy Gáborján nevű tagja még a XII. században a Berettyó mentén, Gáborjánban monostort alapított.2 . A krónikás szerzőjének közelebbi meghatározására adatokat szolgáltatnak II. Béla megmaradt oklevelei is. 1137-ben ápril 11-én II. Béla oldala mellett ott volt a győrszentmártoni monostorban János jegyző is és a király képének lenyomatát (a pecsétet) ő tette rá a király adománylevelére.3 1138-ban pedig a ,,Dymisïensis"-nek írt dömösi egy-1 Wenzel : Arpádkori Okmánytár. XII. 511, 136, 157, II. 244 stb. - Karácsonvi: A magvar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. k. 91—92. 3 A pannonhalmi Szent Benedekrend történet«. I. 90, 596.
