Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Ism. Szigethy Lajos 564

585 történeti irod \lom. Ifj. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Az új Szarvas alapításának 200 éves jubileuma alkalmából a községi képviselőtestület megbízásából írta. Kiadja Szarvas nagyközség. Szarvas, 1922. 328 lap. A fiatal szerzőnek, Szarvas szülöttjének nagy gonddal és szeretettel megírt könyvéből kidomborodik előttünk Nagy-Alföldünk e virágzó, tót eredetű, de erősen magyarosodó és szíve gyökeréig magyar érzésű néptől lakott telepes községének képe. A szerző leginkább kiadott kútfők és Haan Lajos, Zsilinszky Mihály, Karácsonyi János monográfiái nyomán halad, de szorgalmasan átkutatta a helyi levéltárakat s felhasználta Szarvas egykori nagy papjának, Tessedik Sámuelnek „Memorabilia Szarvasiensia, oder Oekonomische Chronik" című kéziratos művét, melyet a szarvasi községi levéltárban őriznek. A könyv két főrészre oszlik: a „régi" és az „új" Szarvas történetére. A község neve az egykor e vidéken tanyázó sok szarvastól származhatott. 1425-ből van a legelső adat róla. A török hódoltság korában jelentőséges hely volt, mint a Körösön való átkelő rév, melyet a folyó partján épült földvár „Palánk" védelmezett valami kétszáz főnyi török őrséggel. A felszabadító háború korában keresztény kézre került, de vára elpusztult, népe kihalt vagy szétzüllött. Jórészben vízjárta, bár áldott termékenységű földjének ember hiányában olyan kevés volt az értéke, hogy báró Harruckern János György hadiélelmezési biztos majdnem egész Békés megye területét megkaphatta a kincstártól 24.000 forintnyi követelése fejében. Az új tulajdonos vallásszabadság biztosítása mellett, ami III. Károly idejében igen nagy dolog volt, telepeseket toborzott birtokaira. 1722-ben, száz évvel ezelőtt •kezdték megszállni β helyet Nógrád, Gömör és más felvidéki megyékből való evangélikus tótok. Az „új földesúr" emberségesen bánt jobbágyaival, robottal igen enyhén terhelte őket. A közel félszázezer holdnyi áldott határon az igénytelen és hangyaszorgalmú nép nagy jólétre emelkedett. A századokon át pihent föld olyan bőven és könnyen osztotta az áldást, hogy nem is trágyázták, sőt dogmának tekintették, hogy a szarvasi föld nem tűri a trágyát. Alig a felszínét túrták fel a földnek; tövisboronával beletakarták a rászórt magot és a föld termett bőven. Az okszerű gazdálkodást II. József korának egyik legjellegzetesebb alakja: Tes.sedik Sámuel evangélikus lelkész, agyakorlati gazdaiskola alapítója honosította meg Szarvason. Gazdasági és ipari szakoktatást felkaroló iskolája az ország határain kívül is feltűnést keltett. De a pái-toskodás, irigység: ez az ősi szarvasi átok gyorsan sírját ásta Tessedik alkotásainak. Azonban az okszerűbb gazdálkodásban talán a mai napig is kihat Tessedik szarvasi működése.